Az előző két cikkünkben bemutattuk Prof. Dr. Ádám Antal gyermekkorát, majd egyetemi éveit, munkába állását és pályájának alakulását, elismeréseit. Ebben a blogbejegyzésben a Media Iuris 2020. május 13-án megjelent cikkét osztjuk meg, melyben az Állam- és Jogtudományi Kar oktatói idézik fel Ádám Antalhoz kapcsolódó emlékeiket.
Dr. habil. Fábián Adrián, dékán:
„Ádám Antal könnyed stílusú, magával ragadó előadó volt, de játékossága sem leplezte hihetetlen felkészültségét, óriási tudását.”
„Empatikus volt, valódi humanista, nagy hatású szakíró, és szigorú szerkesztő-lektor. Igazi tudós embert ismertem meg személyében, aki egész életében az alkotmányosság szószólója volt. Halálával nem csak a legendás pécsi közjogi iskola utolsó tagja távozott közösségünkből. Egy korszak is lezárult a jogi karon.”
Dr. Petrétei József, egyetemi tanár:
“Mély szomorúsággal vettem tudomásul, hogy kedves professzorom, Ádám Antal tanár úr, volt alkotmánybíró, aki oktatóm, mesterem és atyai jóbarátom volt, végleg eltávozott közülünk.
Derűs életszemlélete, hatalmas tapasztalaton nyugvó bölcsessége, olthatatlan tudományos érdeklődése, kollegiális segítőkészsége örök példa számomra.
Hosszú egyetemi pályafutása során – aminek nagy része egybeesett a pécsi jogi kar közel százéves fennállásának majdnem hetven évével – joghallgatók ezreit tanította a jogtudomány és a jogászi hivatás tiszteletére, emberségre és elhivatottságra. Jóval több, mint félezer tudományos közleménye, több száz alkotmánybírósági határozat meghozatalában való érdemi és irányadó közreműködése a korszakos tudós eredményének kiemelkedő lenyomata. Bár személyisége pótolhatatlan, munkássága a jogtudomány részeként – amíg e tudomány létezik – fennmarad. Szeretettel óvó tanácsai, példamutató egyénisége bennünk, tanítványaiban él tovább.“
Prof. dr. habil. Nochta Tibor, tanszékvezető, egyetemi tanár:
„E rövid írás nem a néhány napja elhunyt Ádám Antal egykori professzorom majd kollégám teljes szakmai és személyes életútjáról szóló nekrológ. Ezt nálam sokkal avatottabbak megírják majd. Professzor úrtól elsőéves joghallgatóként tanulhattam meg az alkotmányos értékek fontosságát, az állam és a társadalmi szervek működését, a vallások jelentőségét. Elragadott az a tanári szenvedély, felkészültség, fantasztikus memória, csillogó szempár amely jellemezte Ádám professzor urat. Ezek az erényei életkora előrehaladtával sem koptak meg.
Élmény volt vele minden találkozás, beszélgetés. Tanácsai, gondolatai, sajátos meglátásai építették a lelkemet, tudatomat.
Szigorú volt hozzám, amiért köszönettel tartozom. Ha találkoztunk mindig rákérdezett, hogy hogyan állok kutatásaimmal, mivel foglalkozom éppen. Kicsit (belül) szégyelltem, ha esetenként szépítenem kellett. Minden kutatómunkámra vonatkozó válaszomra csak annyit mondott, hogy „csodálatos”. Ennél fontosabb és szebb biztatást senkitől sem kaptam tudományos pályám során. Gondterheltnek – és talán szomorúnak is – csak egyszer láttam őt. Amikor Lábady Tamás temetésére tartottunk. Végig az úton arról beszélt, hogy egyetlen igaz törvényre lelt a vallástörténeti, valláselméleti kutatásai során az „állandó változás törvényére”. Őrzöm ezt a mondatát és átadom további életemben, hogy méltó lehessek emlékéhez. „
Dr. Bércesi Zoltán, címzetes egyetemi docens:
„Ádám professzor úrról – családi ismeretség okán is – gyerekkorom óta sok emlékem van. Ha az emlékeket jellemző kifejezésekre kéne váltani, nehezen tudnék választani, melyik a fontosabb: a közvetlen, a humánus, a bölcs, a humoros, a támogató…lehetne sorolni. Ő volt a hatalmas tudással rendelkező “klasszikus” professzor, akivel nem lehetett úgy találkozni, hogy ne legyen egy-két érdeklődő szava, vagy akár egy jó története.
Ő volt az a személyiség, akinek nem kellett megemelnie a hangját, hogy figyeljenek rá.
Eszköztelenül, szerényen volt szuggesztív, és szeretnivalóan kedves. Még az előadásán – egy kari buli utáni reggelen – el-elbóbiskoló hallgatójától is csak annyit kérdezett mosolyogva az óra végén: “és sikerült álmodni, kollegina?”… Az egyetem, az universitas volt az igazi közege: nagyon kedvelte és értette a fiatalokat. Komoly figyelmet és energiát fordított a fiatalabb oktató kollégák szakmai támogatására, mentorálására is. Polgári jogászként is mindig számíthattam a tanácsaira. Hiányozni fog.”
Dr. Béli Gábor, oktatási dékánhelyettes, tanszékvezető, egyetemi docens:
„Ádám Antal professzornak nem voltam hallgatója. Évfolyamomnak egykor nem ő tartotta az Államjog tárgy előadásait. Első beszélgetéseink Szotáczky Mihály második dékánságának idejére vezetnek vissza, kari tanács előtt, után vagy éppen a tanácskozások szünetében, mert akkoriban a „maratoni” ülések nem mentek ritkaság számba. Jegyzőkönyvvezető lévén, ami kézírásos rögzítést jelentett, én voltam a legifjabb oktató ebben a körben. Ádám professzor kedves közvetlenséggel faggatott erről-arról szinte minden alkalommal, mások mellett olvasmányaimról, kutatási terveimről, és helyeselte az akkor még úgy-ahogy formálódó elképzeléseimet.
Rigorózus lektor volt, aki, ha az ügy megkívánta, nem kímélte idejét, hogy a szerzővel akár többször is leüljön operátumának tökéletesítése, kifogástalan rendbetétele érdekében.
Ezekből jóízű beszélgetések kerekedtek, majd már a dolgozattól függetlenül tovább folytatódtak később, más közegben. Az állam és egyház viszonya, a vallás és erkölcs, a vallás és jog kapcsolata körében, ami az alkotmányjogászt és a jogtörténészt is egyaránt izgatta, érdekes, tanulságos, olykor különös konklúzióra vezető vitáink régi írók, úgy egyháziak, mint világiak műveinek felemlegetéséből, illetve egye-egy kortárs szerző megállapításaiból nőttek ki, amiket kedélyes epizódok tarkítottak, mint például a piknikus alkatú tudósok mentalitásáról szóló sziporkák a professzor úr részéről. Ádám Antal kiválóan kérdező, érdeklődő, a másik álláspontját messzemenőkig tiszteltben tartó vitapartner, a mindennapok szülte konfliktusok feloldásában a méltányos megoldások és az ésszerű, megnyugtató kompromisszumok híve volt, aki minden körülmények közt elvetette az indulatos vagy sértő megnyilvánulásokat, kirohanásokat. Ádám Antal professzor kiemelkedő tudományos munkássága, a hallgatók iránti töretlen elköteleződése múlhatatlanul egybefonódik a pécsi jogi karral, immár az emberi értelemmel belátható örökkévalóig. Isten nyugosztalja, és adjon örök békét számára.”
Dr. Andrássy György, professor emeritus:
„Sok emléket őrzök Ádám Antalról, hiszen éveken át tanítványa, majd több mint negyven éven át kollégája lehettem a Karon.”
„Az egyik első, fiatal oktatóként szerzett emlékem, hogy felkerestem, mint a Kar egyik tudományos folyóiratának szerkesztőjét azzal, hogy szeretném tanulmányomat megjelentetni a kiadványban. Készségesen fogadott, átvette a kéziratot, belelapozott, majd azt mondta, értesíteni fog az ügyben. Így is lett, nem sokkal később ismét találkoztunk, s ekkor aprólékosan, bekezdésről bekezdésre szinte minden vesszőről, pontos vesszőről és ehhez hasonlókról szólt valamit és hosszasan sorolta kifogásait, javaslatait, majd hozzátette: egyébiránt az írás közölhető, ha az említett hibákat kijavítom. Elkeseredetten jöttem ki tőle, hiszen én világmegváltó gondolatokkal mentem hozzá. Mindenesetre ekkor tanultam meg életre szólóan, hogy nem elég, ha az embernek van egy-két jó gondolata, s ezeket le is tudja írni; nagyon oda kell figyelni a formai oldalra is. A másik emlék, amelyet felidézek az volt, hogy bár más tanszéken dolgoztunk és így nem volt közöttünk szoros szakmai kapcsolat, úgy tíz évvel ezelőtt többször keresett filozófiai, jogfilozófiai kérdésekkel, elolvasta az általam írt jegyzetet, sőt később megkért, hogy legyek a lektora egyik monográfiájának. Örömmel vállaltam a lektori feladatot, alaposan tanulmányoztam a kéziratot, amelyet aztán nagyra értékeltem; voltak persze kisebb kritikai észrevételeim, javaslataim, s hangot adtam egy komolyabb hiányérzetemnek is. Láttam rajta, hogy ez utóbbi rosszul esik neki. Egy-két hónappal később azonban futólag találkoztunk és könnyedén közölte, hogy kiegészítette a kéziratot. Ezt követően már kölcsönösen kerestük egymást különféle elméleti kérdésekkel, jó beszélgetéseket folytattunk például Platónról, az értékekről, Losonczy István egykori pécsi professzor jogfilozófiájáról. Megromlott egészségi állapota miatt egy ideje már nem járt be a Karra, de én azért reméltem, hogy lesz még alkalom a beszélgetések folytatására.”
Dr. Tilk Péter, tanszékvezető, egyetemi docens:
“Ádám Professzor Úr a PTE ÁJK oktatói számára sok tekintetben példakép volt.
Professzor Úr segítőkészsége, figyelmessége, munkaszeretete legendás.
Nem lehetett úgy valamilyen problémával, kérdéssel megkeresni, hogy ne türelemmel, támogatással, alapos tanítással reagált volna. Hallgatónak és oktatónak bármikor nyitva állt az Ő ajtaja. Jómagam hallgató korom óta kaptam Tőle szakmai és emberi figyelmességet, mentori segítséget a szakmai előrejutásban, amiért mindig hálával tartozom Neki.”
Köszönjük a Média Iuris szerkesztőségének, hogy hozzájárultak a cikk megjelentetéséhez!
Forrás: https://mediaiuris.hu/adam-antal-gyasz/
Borítóképet készítette: Balogh Fanni
Leave a Reply