A II. világháború idején a nácik több millió könyvet loptak el, melyek hollétét évtizedek óta szorgalmasan próbálják felkutatni.
Az ellopott könyvek igencsak mellékes szerepet töltöttek be az évtizedek során, ezzel szemben az elveszett festmények címlapra kerültek. A könyveket csak ritkán kíséri olyan szenzáció, mint a lopott festményeket, melyek közül nem egy műalkotás dollármilliós értékű.
Azonban mostanában, bár kisebb felhajtással, de fokozódott a kutatás a lopott könyvek után, melyet amerikai és európai kutatók vezetnek. Egyfajta térképet kreáltak, hogy nyomon tudják követni a műveket, melyek közül rengeteg most is Európa könyvtárainak polcain pihen. Munkájukat levéltárak, az internet, és egyre több olyan európai könyvtáros segíti, akik a könyvek származásának felkutatását helyezték előtérbe. A munka még így is óriási.
Az elmúlt években több százezer lopott könyvet tartalmazó jegyzék került fel az internetre, ami kutatók, könyvtárosok, múzeumok, történészek és családok munkáját könnyíti meg. A Berlini Központi Könyvtár 2012-ben adatbázist készített, hogy segítse a könyvek visszajuttatását. A kutatók 100.000 könyvet vizsgáltak meg, és 29.000 olyat találtak, ami lopott, és még mindig fellelhető rajtuk az eredeti tulajdonos jelzése, pecsétje. Sebastian Finsterwalder kutató szerint minden nagyobb német könyvtárban vannak nácik által eltulajdonított könyvek; pl. a Berlini Központi Könyvtárban (Berlin Central and Regional Library) a 3,5 milliós állomány közel egyharmadáról vélhető, hogy nácik zsákmányolták. Több ezer könyvben található „J” rövidítés, ami azt jelenti, hogy „zsidó könyv” (Judenbücher). A háború után a rövidítéseket törölték, és „G” betűt írtak a könyvekbe az ajándék (Geschenk) rövidítéseként. A kutatók szerint Oroszországban is sok lopott könyv van, de semmilyen erőfeszítés nem történt, hogy visszajuttassák őket az örökösöknek. Patricia Kennedy Grimsted történész, a II. világháború alatt eltulajdonított műkincsek, könyvek és dokumentumok egyik legnagyobb szakértője azt nyilatkozta, hogy az orosz könyvtárakban is több millió olyan könyv rejtőzik , amit a nácik vettek el és az oroszok gyűjtöttek később össze. Szerinte sok ezek közül Minszkben található. Az oroszok nem szándékoznak semmit sem tenni, a fehéroroszok megegyeznének valamiféle könyvcserében Németországgal, de igazából semmi nem történik.
Az Izraeli Nemzeti Könyvtár is támogatja a könyvek utáni nyomozást: Horvátországból ellopott könyvek azonosításában és katalogizálásában segédkezik, és elérhetővé teszi a listákat azok számára, akik beszélnek például héberül, jiddisül vagy ladino nyelven.
A tulajdonosokat vagy az örökösöket megtalálni nehéz, munkaigényes feladat. Marcus Stumpf származáskutató szerint néhány esetben könnyebben megy, néhány esetben több évet vesz igénybe; sok könyv esetében a nevek, a pecsét vagy az írás egyszerűen ki van tépve, vagy a név olvashatatlan. Néha nehéz eldönteni, hogy ki kapja vissza a könyvet, mert több családtagra bukkannak. Az örökösökkel kapcsolatba lépni pedig mindig érzékeny dolog. Nagyon gyakran fájdalmas számukra a család történetével szembenézni, a származáskutatóknak pedig mindig különleges és megindító pillanat.
Az utóbbi 10 évben osztrák és német könyvtárak kb. 30.000 könyvet adtak vissza 600 tulajdonosnak, örökösnek vagy intézetnek, többek közt az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába, Németországba, Izraelbe, a Dél-Afrikai Köztársaságba és Franciaországba. 2015-ben például 700 könyv került vissza a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetemről Leopold Singer örököseihez, melyeket az ő könyvtárából loptak el. A Potsdami Egyetem 2018-ban egy értékes XVI. századi kötetet juttatott vissza a tulajdonos családjának, aki 1943-ban koncentrációs táborban halt meg. A könyvet egy rabbi írta 1564-ben, és a Tóra 613 parancsolatának alaptételeit magyarázza. A tulajdonos unokája egy internetre feltöltött, lopott könyveket tartalmazó listán találta meg. Ezek után holokauszt túlélő apjával Izraelből Németországba repültek, hogy visszakapják.
A nácik célpontjai főképp a zsidó családok, könyvtárak és intézetek voltak, illetve a katolikusok, kommunisták, szocialisták, szlávok és a náci rezsim kritikusai. Habár a nácik könyvtárakat romboltak le és könyveket égettek el, később sok könyvet inkább könyvtárakba és a Zsidókérdés Tanulmányozásának Intézetébe (Institute for Study of the Jewish Question) irányítottak, amit 1941-ben alapítottak Frankfurtban.
A háború után a Műkincsvadászok (Monument Man) nevű amerikai különleges katonai egység – akiknek a műemlékek, szépművészeti és levéltári értékek megóvása volt a feladatuk – a festmények mellett több millió könyvet is megmentettek. Központi könyvgyűjtő pontjuk az Offenbach Archival Depot volt Franfurt mellett, ami korábban a haláltáborok számára gázt előállító vegyészeti cégnek, az IG Farbennek volt a székhelye. Az egység kb. 3 millió könyvet és kéziratot juttatott vissza a származási országokba.
A kutatók szerint a folyamat bonyolult lehet, mert a könyvtáraknak olyan országokban mint Németország, nincsen központi katalógusuk arról, hogy mik találhatók meg náluk, vagy nincs elég pénzük, hogy többet is tegyenek minimális származás-felkutatásnál.
A német Elveszett Műalkotások Alapítvány 2008 óta 5,6 millió dollárt biztosított kutatóknak, hogy felkutassák a könyvek és más tárgyak származását. Az alapítvány az adatbázisában leírásokat és fotókat tesz közzé olyan könyvekről, melyek tulajdonosát, vagy az örökösöket nem lehet beazonosítani.
A képek és a cikk forrása:
Leave a Reply