2015 szeptemberében alakult meg az egyetemi könyvtári hálózat önkénteseiből a Zöld Könyvtár munkacsoport, hogy terjessze és népszerűsítse a zöld szemléletet.
A munkacsoport vezetője, Simon Csilla mondja el tapasztalatait egyik legnépszerűbb kezdeményezésükről, a Zöld Egyetem előadássorozatról.
A 2018/19-es tanév véget ért, véghez vittünk valami újat: eltelt kilenc hónap nyolc előadással.
Azt találtuk ki a Zöld könyvtár munkacsoportban, hogy kihasználva a Tudásközpont adottságait, lefoglaljuk minden hónap utolsó csütörtökére a konferenciatermet, és meghívunk valakit az egyetemi oktatók sorából, aki kurzusokat tart a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a természetvédelem, az ökológia területéről. Tettük mindezt azért, hogy ne csak saját hallgatóiknak meséljenek egy-egy számukra is jelentőséggel bíró területről, hanem mondják ezt el nekünk, a megjelent érdeklődőknek is. Nem titkolt szándékunk volt, hogy ezeket az előadásokat kérdezési-, hozzászólási lehetőség kísérje, tehát átalakulhassanak beszélgetéssé, véleménycserévé. Ezen diskurzusok egytől egyig meg is valósultak, sőt néha érzelmek által fűtött viták is kialakultak, elsősorban a helyi zöld megoldások és problémák iránti sajátos nézőpontokból, esetleges nézeteltérésekből fakadóan. Általában már bezárt a könyvtár, mire véget vetettünk ezeknek a beszélgetős esteknek. Voltak visszatérő érdeklődők, és újként becsatlakozók is, de sokan az előadó, vagy az adott téma keltette érdeklődés miatt tértek be hozzánk. Szerencsére látogatták ezeket az alkalmakat hallgatók, egyetemi dolgozók, könyvtári munkatársak, külsős érdeklődők egyaránt.
Azt gondolom, érdemes lenne egy újabb évadot felfűzni, és szokássá tenni ezt a fajta felvilágosító tevékenységet. Az egyetemünk számos karán lenne még potenciál, igen sok kurzus kapcsolódik ezekhez a zöld témákhoz, és az érintett oktatók szívügyüknek is tekintik ezen ismeretek terjesztését, továbbadását.
Az előadókat arra kértem, hogy körülbelül egy órás anyaggal érkezzenek, de nem kívántuk korlátozni őket. Mivel nyitott, érdeklődő szimpatizánsok jelentek meg közönségként, mindenki azt kaphatta, amire számított – a plakátokon meghirdetett téma körüljárását az adott szaktekintély hitelessége, tájékozottsága és oktatott területe szemszögéből.
Csak nyolc előadás fért a tanévbe, így a sokkarú egyetem környezeti témákban bővelkedő rengeteg irányát, lehetőségét hagytuk parlagon, kiaknázatlanul, mégis számtalan aspektust, sokféle területi beágyazottságot megismerhettünk kitűnő és elkötelezett előadóinktól.
Mivel ez egyszeri és megismételhetetlen előadássorozat volt, boldoggá tesz, hogy gazdagodtam általa, számos ismeretanyagra tettem szert, és rendkívül sok olyan dologra hívták fel a figyelmemet, amikről ha hallottam is, összefüggéseiben, új megvilágításban jobban árnyalta a jelentőségét.
Szinte minden alkalommal előkerült az élőhelyek pusztulása, az emberi beavatkozás, az emberi károsítás problémája, a környezetszennyezés, a műanyagok más anyagokkal történő helyettesítésének, csökkentésének szükségessége, ennek egyéni megoldásai. Egy őszi előadáson tanultam meg, hogy nincs olyan, hogy fenntartható fejlődés, és a fenntarthatóság is egy lufi, ami már ki is pukkadt. S ha már lufi, akkor milyen felelőtlenség héliumos lufival ünnepelni, hiszen azok is szennyeznek, mikor elhasználtan földet érnek, és ártatlan állatok látják kárát. Bennem sosem tudatosodott, mekkora egészségkárosító szerepe van az avarégetésnek – a kerti hulladék elégetése során is szennyező részecskékkel (szén-monoxid, aeroszol részecskék, nitrogén-oxidok és különféle szénhidrogének) telik meg a levegő. 
Megtudtam, hogy azért is veszélyes újabbnál újabb mobiltelefonokat vásárolni, mert ezek, és a GPS-ek, a táblagépek, a laptopok elengedhetetlen összetevője a koltán. A világ koltánkészletének döntő része Afrikában található, ahol a hegyi gorillák, a csimpánzok is élnek. Élőhelyüket drasztikusan megváltoztatja a bányászat, amivel kitermelik a különleges nyersanyagot. Az erdők területe csökken, a meglévőket pedig a kitermeléshez használt utak hálózzák be, ráadásul a bányák jó része illegális. Innentől megint minden mindennel összefügg. Bővebben a mostani, dr. Jane Goodall nevével fémjelzett „Passzold vissza tesó!” nevű kampányban is olvashatunk róla. 
A februári előadás elgondolkodtató tanulsága volt, hogy például, ha minden felügyelet, engedélyeztetés és szabályozás nélkül fúrunk kutakat, a rendelkezésünkre álló összes talajvizet tudjuk egy apró gondatlansággal visszafordíthatatlanul elszennyezni. Ezek, az előadásokból kiragadott példák is azt erősítik, hogy mennyire sérülékeny földi ökoszisztémánk. A kérdésfeltevések, beszélgetések sokszor nagyon hasznos lokális információkat tartalmaztak, új kapcsolatokhoz, ismeretségekhez vezettek.
Hatalmas élmény volt a programsorozat során a rendkívül szimpatikus oktatókkal, és a sok nyitott, türelmes és nagy tudású érdeklődővel összeismerkedni.
Szeretném megköszönni a támogatást munkahelyemnek, a közreműködő kollégáknak, a programokról az online híradást a Zöld Egyetemnek, és a figyelmet érdeklődő és kitartó munkatársaimnak, illetve a kedves hallgatóságnak!
Hálás köszönet a gondos és odaadó felkészülésért a felkért előadóknak:
- 2018 szeptember: dr. Glied Viktor (BTK) Békés forradalom – a globalizációkritikus mozgalom története
- 2018 október: dr. Farkas Judit (BTK) Ökofalvak Magyarországon
- 2018 november: dr. Gerencsér Gellért (ÁOK) Globális környezeti problémák, a környezetegészségtan kihívásai a XXI. században
- 2019 január: dr. Szabó Gábor (ÁJK) Nagyvállalatok visszaélései – emberi jogi és környezeti károk
- 2019 február: dr. Pánovics Attila (ÁJK) A visszalépés tilalma a környezetvédelemben – a Zengő-ügytől az illegális kútfúrásokig
- 2019 március: dr. Héjj Andreas (BTK) Az igazi fenntarthatóság az ember természetével szemben is fenntartható elvárásokra épül!
- 2019 április: dr. Kiss Tibor (KTK) A kék gazdaság
- 2019 május: dr. Wilhelm Márta (TTK) Fenntartható fejlődés? Meddig tartható fenn a fizikai kondíció?
És lesz-e folytatás?
Kérjük, további információért figyeljék a honlapunkat, illetve facebook-oldalunkat!
Leave a Reply