Cikkünk első részében azzal foglalkoztunk, hogy milyen gondolkodásmód jellemzi az Open Science-szellemiséget, illetve hogy mit foglal még magában az Open Access publikáláson kívül.
A folytatásban azt mutatjuk be, hogy a gyakorlatba hogy ültethető át, illetve mit jelent a publikálási folyamat egyes szakaszaiban. Végül pedig arra is rátérünk, hogy miért egyszerre elvárás és lehetőség mindez. Nyitásra fel!
Open – az elejétől a végéig
Fontos eleme az új szemléletmódnak, hogy a „nyitást” nem a publikálás pillanatában képzeli el, hanem egy olyan kutatási folyamatban gondolkodik, amely az első pillanattól kezdve nyitott. A közösség már a kutatás alapjául szolgáló ötlet megfogalmazásakor becsatlakozhat, és onnantól kezdve végig részese lehet a folyamatnak.
Az Open Science szellemiségét képviselő kutató már egy ötlet megszületését követően fontolóra veszi, hogy egy blogposztban vázolja a többi kutató – és más résztvevők – számára az általa kínált megközelítési módot, és – ha olyan tudományterületen tevékenykedik – szétnéz, hogy például az elérhető adatrepozitóriumokban találhat-e újrahasznosítható eredményeket, amelyekre építhet.
Egy ilyen kutató már a kezdeti eredményeit is publikálja, preprintben teszi elérhetővé az általa használt módszertant is. Élvezi a kollégák visszajelzéseinek előnyeit, ugyanakkor nincs oka félni attól, hogy mások visszaélnek azzal, hogy nyilvánossá tette az eredményeit, hiszen visszakövethetők és hozzá köthetők ezek az ötletek. Akár azt is megfontolhatja, hogy az úgynevezett civil tudományhoz fordul, azaz lelkes kívülállók segítségét kéri az általa gyűjtött adatok elemzéséhez.
Egy tudatos, Open Science-követő kutató az elkészült publikációjának megjelentetéséhez Open Access folyóiratot keres, elhelyezi munkáját Open Access repozitóriumban, hogy a nyílt hozzáférést mindenki számára biztosítva élvezze, hogy tanulmányát egyre többen olvassák és hivatkozzák. Ugyanakkor nem éri be csak a végső szöveg közzétételével. Ügyel arra, hogy azokat az adatokat is hozzáférhetővé tegye, amelyeken a munkája alapul, sőt, ha ezeknek az elemzéséhez vagy megjelenítéséhez valamiféle szoftvert használt, úgy azokat is a köz rendelkezésére bocsájtja. Ezzel garanciát ad arra, hogy az általa végzett kutatás ellenőrizhető, újra elvégezhető – tehát az eredményeiben bárki bátran megbízhat.
Tudja ugyanakkor azt is, hogy az online kutatási térben ahhoz, hogy munkásságának produktumaiból tudományos életművének jól látható korpusza összeálljon, össze kell kapcsolnia ezeket azáltal, hogy olyan bevált dokumentumazonosítókat használ, mint a DOI, vagy alkalmazza az olyan szerzőazonosítókat, mint az ORCID ID. Tisztában van annak fontosságával, hogy munkásságát a szakmán kívül is megismerhessék, ezért közérthető összefoglalóban elmagyarázza a saját eredményeinek relevanciáját. Ezzel egyébként nagyban hozzájárulhat ahhoz is, hogy kutatását felkapja a média.
Open Science: elvárás és lehetőség
Fontos látni, hogy az Open Science nem pusztán széplelkű tudósok és könyvtárosok vágyálma. Áll mögötte egy kutatás-finanszírozói és egy nagyon határozott döntéshozói akarat is arra, hogy az állami támogatásban részesülő tudományos projektek eredményeiből a köz a lehető legnagyobb mértékben profitáljon. Ennek a jegyében született az Európai Bizottság támogatását is élvező, sokak által félt, sokak által ünnepelt Plan S, amelynek értelmében 2020-tól minden közpénzből finanszírozott tudományos publikációt azonnal, nyíltan hozzáférhetővé kellene tenni.
Ugyanakkor, aki képben van a nyílt tudományossággal kapcsolatban, az könnyen beláthatja, hogy az Open Science-szel – annak ellenére, hogy a nagyobb nyitottság elérésére nem árt időt szánni, vagy igénybe venni olyan szakemberek segítségét, akik jobban képben vannak – tulajdonképpen mindenki jól jár. A kutató magasabb idézettségre számíthat és arra, hogy munkássága sokkal hozzáférhetőbb, nagyobb hatású lesz, ráadásul a különböző pályázatoknál is jobb elbírálásra számíthat; az adófizetők és a különböző alapok kezelői sokkal inkább úgy érezhetik, hogy volt értelme a beruházásuknak; ráadásul a fejlődő országokban tevékenykedő kutatók sem szorulnak a globális tudományos közösség margójára.
Most már „csak” azt kellene elérni, hogy mindenki képben legyen…
Ajánlott és felhasznált irodalom
- https://openscience.hu/hu/mi-az-open-science
- https://open-science-training-handbook.gitbook.io/book/open-science-basics
- https://peerj.com/preprints/2689/
- https://genomebiology.biomedcentral.com/articles/10.1186/s13059-015-0669-2
- https://ec.europa.eu/research/openscience/pdf/os_skills_wgreport_final.pdf#view=fit&pagemode=none
Leave a Reply