A könyvtárosok tényleg egész nap kedvenc köteteiket olvasgatják, és csak arra várnak, hogy valaki megkérdezze: „Merre találom ezt a könyvet?”. A valóság ennél jóval összetettebb és sokkal izgalmasabb is.
A könyvtárosok világnapján a titokzatos, sokak által félreértett hivatás rejtelmeibe engedünk betekintést egy interjún keresztül. Beavatjuk olvasóinkat az egyetemi könyvtárban dolgozó könyvtárosok mindennapi kihívásaiba, örömeibe és azokba a háttérben zajló munkafolyamatokba, amelyek elengedhetetlenek a tudásközvetítéshez. A könyvtárosok nemcsak a könyvek őrzői – ők információs szakemberek, programszervezők és a tudományos élet támogatói is egyben.
Az interjúban a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont munkatársa, Gáspár Rebeka szemszögén keresztül ismerhetik meg az érdeklődők, hogy milyen élet rejlik a könyvtár falai mögött.
Hogyan néz ki egy átlagos napod a könyvtárban, van valamilyen napi rutinod?
Minden napban van valami nem szokványos és olyan dolog, amire nem számítottam, vagy ami az éppen aznapra tervezett dolgokat átrendezi. De egy áltagos napon fél 8-kor kezdődik a munkaidőm.
Egy frissen főzött tea kíséretében 8-ig megnézem, hogy a kasszákban minden rendben van-e, és az előző napi bevételeket összesítem. Ha a kölcsönzőpultba vagyok beosztva, akkor fél 2-ig ott végzem a munkám.
Válaszolok az e-mailekre, kölcsönzök és visszaveszek könyveket, nyomtatok, segítek az olvasóknak, valamint megválaszolom a feltett kérdéseiket. Miután a pultnál megtörtént a váltás, a munkámat az irodában folytatom. Itt az MTMT-ben megkezdett feladataimat végzem.
Ha egész nap az irodában vagyok, akkor szoktam az elmerülősebb, nagyobb időintervallumot felölelő MTMT-s munkákat megcsinálni. Általában az ilyen napokra szoktam időzíteni az oktatókkal, a Phd-hallgatókkal a személyes konzultációkat. Ezeken az alkalmakon segítek nekik, és az MTMT-vel kapcsolatos kérdéseikre válaszolok. De ezt e-mailes formában ugyanúgy megteszem. Általában így telik egy átlagos napom.
Miért választottad a könyvtáros hivatást?
Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy mi az az irány, ami engem érdekel. Ezért jelentkeztem egy szakközépiskolába, ahol szépészet szakon fodrásznak tanultam. Éreztem, hogy ez nagyon rossz választás volt, inkább vonzottak a humán területek, és inkább olvastam, mint hogy a szakmai órákra figyeljek.
A városban, ahol tanultam, minden évben szervezett a városi könyvtár könyvtárismereti versenyt a középiskolás hallgatóknak, ezen a versenyen kétszer vettem részt az iskola csapatával. Második alkalommal első helyezést értünk el. Eljött az egyetemválasztás ideje, anyukám javasolta, hogy próbáljam meg a könyvtár szakot, mert az nagyon testhezálló hozzám, és igaza is lett.
Már az érettségin éreztem, hogy jó irányba haladok, hisz’ az informatika szóbelin a könyvtári tételt húztam ki.
Egyetem előtt úgy gondoltam, hogy majd a háttérmunkákban elleszek. Majd mikor elkezdtem a képzést, akkor jöttem rá, hogy a háttérmunkák nem éppen az a terület, ami érdekel. Egyetem alatt nagyon megszerettem a könyvtárt és a könyvtáros szakmát. 2021-ben fejeztem be az alapképzést, el voltam veszve, hogy merre induljak el. Még abban az évben elkezdtem a mester képzést a PTE-n, mellette 2021 novemberében elkezdtem a Tóth József Bölcsészettudományi és Természettudományi Szakkönyvtárban dolgozni, és azóta is itt dolgozom.
Az itt eltöltött évek bizonyságot adtak róla, hogy jó területet választottam. Szeretem, amit csinálok, és azt hiszem, jó is vagyok benne.
Mi a legnagyobb tévhit a könyvtárosi munkával kapcsolatban?
Talán a legnagyobb tévhit az, hogy van időnk könyveket olvasni. A másik, hogy a könyvtárosi munka könnyű, stresszmentes, és nem kell semmit sem csinálni. Hisz’ a könyvtáros csak ül az olvasópultban, és kiadja, illetve visszaveszi a könyveket. Az emberek nem látják, hogy mekkora munka van egy könyvtárban.
A legkönnyebb rész tényleg az, mikor kint ülünk a kölcsönzőpultban, és várjuk az olvasókat, azonban a könyvkölcsönzés zavartalan működtetése, az olvasók segítése, tájékoztatása komoly figyelmet igényel. De ezen kívül is nagyon sok apró, fontos dolog van, amely rejtve marad a látogatók előtt; az állománnyal kapcsolatos teendők (a könyvek és dokumentumok rendszerezése, selejtezése), az adatbázisok gondozása, a folyóiratok beszerzése, az olvasószolgálattal kapcsolatos ügyintézések, a programok megszervezése és lebonyolítása, az oktatási és tudományos tevékenységek támogatása és a kutatások segítése. Mindezek mögött ott van a rengeteg probléma, megoldandó feladat, adminisztráció és az az óriási munka és belefektetett energia, amit az olvasók általában nem látnak.
Mi volt a legfurcsább kérdés, amit egy olvasó valaha feltett neked?
Nagyon sok érdekes kérdést feltesznek az olvasók, és néha még a szemünk is elkerekedik egy-egy hallatán. Volt, aki megkérdezte, hogy mi a különbség az ingyen elvihető könyv és a kölcsönözhető könyv között.
A kedvencem mind közül az volt, amikor randizni hívtak el.
Egyszerre volt nagyon furcsa és meglepő. Elsőre nem is tudtam normálisan lereagálni. Bármennyire is jól esett, végül visszautasítottam. A furcsa kérdések teszik izgalmassá a kölcsönzőpultban eltöltött időt.
Milyen kihívásokkal nézel szembe nap mint nap, és szerinted mi a legnagyobb kihívás a könyvtárosi munkában?
A legnagyobb kihívás, amivel minden nap szembenézek, az az időbeosztás. Nagyon nem vagyok jó az időm beosztásában, és sokszor érzem azt, hogy el vagyok úszva a tennivalóimmal, és úgy érzem, semmivel sem haladtam. Ha van határidős munkám, olykor tartok attól, hogy kicsúszom az időből, és nem készülnek el időben a dolgok, vagy ha el is készülnek, nem úgy, ahogyan ténylegesen akartam.
A legnagyobb kihívás a könyvtárosi munkában, hogy mindig ugyanazon a színvonalon nyújtsuk a szolgáltatásainkat.
Nagyon sok szolgáltatásunk van, és nagyon sok energia van ezekben a munkákban, ha valamit megszoktak, és úgy csináljuk, azt nem veszik észre, ha valamit picivel jobban, nagyobb odafigyeléssel, azt megköszönik, és nagyon hálásak érte. De akadnak olyan helyzetek, hogy valami nem jön össze, nem úgy sikerül valami, ahogyan megszokták, akkor jönnek a felháborodások. Pedig te ugyanannyi energiát raktál bele, de valahogyan nem jöttek úgy össze a dolgok.
Az emberek nagyon könnyen megszokják a jót, és természetesnek veszik, de ha máskor nem úgy alakulnak a dolgok, azt észreveszik, és szóvá is teszik. Viszont nagyon jó érzés, mikor megköszönik a munkánkat.
Ha csak egy dolgot változtathatnál meg a könyvtárban, mi lenne az?
A könyvtárt sokkal nyitottabbá és közvetlenebbé tenném. Erre már vannak törekvések nálunk is.
Szeretném azt, ha az emberek a könyvtárra nem csupán úgy gondolnának, mint a könyv kölcsönzésére alkalmas hely, hanem egy olyan inspiráló közösségi színtérként, ahol az ötleteiket ki tudják bontakoztatni, és segítséget kapnak a megvalósításban.
Szeretném, hogy ne az legyen az általánosan elterjedt dolog, hogy a könyvtárban feltétlen csendben kell maradni, és csak könyvek olvasására, tanulásra van lehetőség. Ha megvannak a megfelelő anyagi körülmények, egy könyvtár nagyon sokat tud tenni az egyén és a közösség életéért.
Összegezve sok kihívás van a könyvtárosi létben, de ha visszamehetnék az időben, ugyanúgy a könyvtárosi hivatást választanám. Mindig öröm, ha egy olvasónak tudok segíteni egy számára nehéz kérdésben.
Az interjút készítette: Eby Varghese Anna
A borítóképet szerkesztette: Balogh Fanni
Az interjú készült: 2025.04.07.
Leave a Reply