A légvédelmi radartól a könyvtári kölcsönzőautomatáig

Talán elsőre túlságosan merész ívet húztunk két, látszólag egymástól távol eső téma között, pedig minden alkalommal, amikor a Tudásközpontban könyvet kölcsönzünk, egy olyan technológiának válunk felhasználójává, melynek gyökerei Sir Robert Watson-Watt brit fizikus találmányáig, a radarig nyúlnak vissza.

Nevezett brit tudós pályafutása kezdetén még meteorológiai jelenségeket tanulmányozott rövidhullámú rádióvevők segítségével, aztán kifejlesztette az első rádiólokátort, ismertebb nevén radart, ami repülőgépek helyzet-meghatározására volt alkalmas. S bár a radarral be lehetett mérni az objektumok térbeli mozgását, sokáig kérdéses maradt egy katonai szempontból nem elhanyagolható körülmény, miszerint a radaron látható repülő vajon a baráti vagy az ellenséges légierőhöz tartozik-e? A történet szerint először a németek vették észre, hogy ha a pilóta a bázisra való visszatéréskor megbillegteti gépe szárnyait, a rádióhullámok másképpen verődnek róla vissza, mindenesetre Robert Watson-Watt gondolta tovább a megfigyelést egy, a rádiófrekvenciás azonosítás, vagyis RFID elődjét jelentő saját repülőgép azonosító-felismerő rendszer kifejlesztésével; melynek lényege egy olyan adó, ami a földi radarállomástól érkező jelre egyedi azonosító jelet sugároz vissza.

De mi köze mindennek a könyvhöz, amit a legközelebbi vizsgádra készülve kölcsönöztél ki tőlünk?

A Tudásközpontban működő Központi Könyvtárunk és a Benedek Ferenc Jogi és Közgazdaságtudományi Szakkönyvtárunk állományában lévő könyvekbe a feldolgozási folyamat legelején kerül be az azonosításra szolgáló RFID címke, mely az adott dokumentum (legyen az könyv, kotta, aprónyomtatvány vagy más egyéb) azonosítóját tartalmazza. Ez a címke nem tartalmaz saját energiaforrást, a földszinti be-és kiléptető kapuk elektromágneses terébe kerülve “éled fel” és küld jelet az adatkérésre, például arra, hogy a nálunk lévő könyv az emeleten a nevünkre került-e. A szintén azonosítást szolgáló vonalkódok elhelyezése ugyancsak a feldolgozást végző könyvtárosok feladata.

   

      Az RFID mellett az azonosítás másik főszereplője a vonalkódos rendszer

Az RFID alapötlete eredetileg logisztikai területeken (pl. nagykereskedelmi tárolás-kiadás-visszavétel) tűnt sokat ígérőnek; később a könyvtári alkalmazásban is bevált, sőt, a fejlesztők az idő előrehaladtával egyre inkább figyelembe tudták venni a speciális könyvtári igényeket is.

Gépi kölcsönzés

Az RFID-rendszer lehetővé teszi a manuális és repetitív kölcsönzési munkafolyamatok leegyszerűsítését, meggyorsítását, sőt, az olvasók maguk is kezükbe vehetik a folyamatot: a Tudásközpont emeleti önkiszolgáló kölcsönzőgépeit

olvasójegyed segítségével, születésed hónapjának-napjának begépelésével

(pl. május 8 = 0508),

a képernyőn megjelenő instrukciókat követve tudod használni. A készülék 3-4 könyvet egyszerre fel tud ismerni és a nevedre tud írni.

Tipp: helyezd a könyveket „V” alakban a gépbe, vagy mozgasd meg kicsit, hogy a leolvasó mindegyiket észrevegye! A gép a kölcsönzésről igazoló blokkot fog nyomtatni.

  Az automata kölcsönzőgép használata egyszerű: a gép kiírja a teendők sorrendjét.

Automata könyvvisszavétel

Ugyancsak a rádiófrekvenciás azonosítás segítségével kerül le a könyv a nevedről, ha a Regisztráció melletti könyvvisszavevő-gépeket használod. Különösen hasznos megoldás ez akkor, ha időt spórolnál, beelőzve a Regisztrációban – különösen vizsgaidőszak idején – feltorlódó olvasókat; és csak könyvet hoznál vissza, nem akarsz kölcsönözni és nem kérsz tájékoztatást.

Kérjük, hogy olyan gyors azért ne legyél, hogy nem várod meg a kölcsönzést igazoló bizonylatot!

S hogy mire alkalmas még az RFID?

Segíti a leltározást és az állományellenőrzést, a földszinti ki-beléptetést, valamint a nyomtatást az emeleti forráspontokon.

Hozzászólás

Proudly powered by WordPress | Theme: Baskerville 2 by Anders Noren.

Up ↑

hu_HUMagyar
en_GBEnglish (UK) hu_HUMagyar