„A könyvtárost kérdeztük” című blogsorozatunkat azzal a céllal indítottuk, hogy bemutassuk az idei évben nyugdíjba vonuló kollégáinkat. Ezzel egyrészt a köszönetünket fejezzük ki a sokéves munkájukért, valamint lehetőséget adunk arra, hogy az olvasók is jobban megismerjék a búcsúzó könyvtárosokat, akikkel biztosan ők is sokszor találkoztak a könyvtári látogatások során.
Horváth Klárával beszélgettünk, aki 21 évig dolgozott a könyvtárunkban.
Mióta dolgozol a könyvtárban, hány évet töltöttél itt?
21 éve vagyok a PTE Egyetemi Könyvtárának dolgozója. 2000-ben a BTK TTK Kari Könyvtárban kezdtem, majd 2006-ban a Társadalomtudományi Szakkönyvtárba kerültem.
Hogyan lettél könyvtáros?
Nem mondhatom azt, hogy már kicsiny koromban is könyvtáros akartam lenni. Családom az orvosi pálya felé próbált terelgetni, én viszont pontosan tudtam, hogy orvos nem akarok lenni. Elsősorban humán érdeklődésű vagyok, gyermekkorom óta sokat olvastam, bár otthoni könyvgyűjteményünk is terjedelmes volt, de sűrűn látogattam a könyvtárat is újabb és újabb olvasnivalóért.
Nagyon tetszett a könyvtár légköre, hogy naponta sokan sokféle kéréssel, igénnyel érkeznek, és a könyvtáros – mint egy jótündér – teljesíteni tudja ezeket.
A gimnázium utolsó évében döntöttem a könyvtárosság mellett, ezért ebben az irányban folytattam tanulmányaimat.
Melyik a legkedvesebb könyvtári munkád?
Számomra nincs a könyvtári munkán belül legkedvesebb terület, én mindegyiket szeretem csinálni.
Legyen az állománygyarapítás, címleírás, szakozás, szaktájékoztatás, kölcsönzés stb., sőt még a polcokra való visszasorolást is.
Hogyan emlékszel vissza ezekre az itt töltött évtizedekre?
Szeretettel, mivel jó élményeim voltak. Kollégáim, munkatársaim közül sokan a barátaim lettek. A hallgatókkal is mindig jó kapcsolatom van/volt, nagy öröm számomra, ha egy már végzett hallgató erre jár és benéz hozzám, vagy rám ír a Facebookon. Szerencsére ez elég gyakran megtörténik.
Mit jelent számodra a könyvtárosi hivatás?
Az életutamat. Több mint 40 éven keresztül olyan környezetben dolgozhattam, azzal foglalkozhattam, amit szeretek. Kell ennél több?!
Összefoglalva a szakmai tevékenységedet, voltak-e olyan meghatározó élmények pályád során, melyek után más szemszögből folytattad a munkát?
Természetesen voltak ilyen helyzetek. Több típusú könyvtárban dolgoztam pályám során. A PMMF Könyvtárában kezdtem dolgozni még a ’70-es évek második felében, aztán a közművelődési könyvtárban folytattam, majd egyetemi könyvtárba kerültem. Mindegyik könyvtártípusban szükség volt arra, hogy a már meglévő tudásomat, ismereteimet fejlesszem, esetleg valami egészen újat tanuljak meg. Műszaki könyvtárosként más képességekre, tudásra volt szükségem; másra, amikor közművelődési könyvtáros voltam és megint másra, amikor a Társadalomtudományi Szakkönyvtárba kerültem. Bár mindig is az utóbbi állt hozzám közelebb, hiszen a történettudományban, társadalomtudományban – egyéni érdeklődésemből kifolyólag – jártasabb voltam.
Pályám kezdetén még nem használtunk számítógépet, adatbázisokat. Amikor az új technikai eszközök bekerültek a könyvtár mindennapjaiba, nekem és a többieknek is meg kellett tanulni használni azokat, hogy a munkánkat végezni tudjuk. Erre voltak csoportos felkészítések, de nagyon sok mindent magamtól, önszorgalomból is megtanultam.
Vallom, hogy a könyvtáros munkájában az egyik legszebb dolog a folyamatos tanulás, önművelés, tájékozódás. Ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy sikeresek, hatékonyak legyünk abban, amit csinálunk.
Mit gondolsz az olvasói szokásokról, változtak az idők során?
Ma már számtalan kutatás foglalkozik az olvasói szokások változásával, sokat lehet erről beszélni, elmélkedni. Saját tapasztalatomból csak néhányat emelnék ki. Mivel több könyvtártípusban dolgoztam, mindegyikben más-más könyvtárhasználóval és más-más olvasói igényekkel találkoztam. Pályám elején még a hagyományos nyomtatott könyv és sajtó olvasása volt elterjedt, és a könyvtárak állományát is zömmel az ilyen típusú dokumentumok képezték. Ekkor még az olvasói szokásokat elsősorban a műfaj határozta meg. Voltak, akik a klasszikus szépirodalmi műveket kölcsönözték, voltak, akik szórakoztató irodalmat, voltak, akik az ismeretterjesztő munkákat részesítették előnyben, és voltak olyanok is, akik csak újságot, folyóiratot olvasni tértek be, és természetesen voltak, akik a könyvtári szolgáltatások teljes palettáját használták.
A felsőoktatási és a tudományos könyvtárakban más trendek érvényesültek. Itt az egységes jegyzetek, tankönyvek, tudományos és szakmunkák, kutatási jelentések, szabványok stb. használata volt jellemző. Később megjelentek a könyvtárakban a hangzó anyagok (hanglemez, magnetofonszalag és kazetta) és a vizuális dokumentumok is (keskenyfilm, videókazetta), igény volt a helyben történő használatukra (például ekkor jöttek létre a közművelődési könyvtárakban a fonotékák) és a kölcsönzésükre is. Bizony voltak olyan könyvtárhasználók, akik csak ezekért a dokumentumokért jöttek be a könyvtárba és soha nem kölcsönöztek könyvet, nem ültek le elolvasni egy újságot. Az olvasói szokásokban való legnagyobb változást az internet és az interneten elérhető digitális tartalmak jelentették. Mostani olvasóink esetében azt tapasztalom, hogy nagyon ügyesen, jó arányt megtalálva, a meglelt információt szelektálva válogatnak az internetes tartalmak és a hagyományos dokumentumok között.
Nem hiszek a Gutemberg-galaxis halálában és az internet mindenhatóságában sem – szerintem a jövőben a kettő egymást kiegészítve lehet hatékony.
Mi fog hiányozni leginkább a munkádból?
Erre egyetlen szóval tudok csak felelni: MINDEN.
Szerinted miért jó könyvtárosnak lenni?
Nos, biztos, hogy nem a magas fizetések miatt. Ez egy nehéz kérdés, hiszen minden könyvtáros másért érzi úgy, hogy jó könyvtárosnak lenni.
Én erre csak azt tudom válaszolni, hogy ebben a szakmában érzem azt, hogy otthon vagyok.
Milyen terveid vannak nyugdíjas éveidre, mivel szeretnél a legjobban foglalkozni?
Nyugdíj! Még szoknom kell! Egyáltalán nem érzem még magamat nyugdíjaskorúnak, de ez az éveim számát nem érdekli; nyáron akár akarom, akár nem, betöltöm a 65. életévemet. Igen, vannak terveim a felszabaduló időmre: utazni fogok, ha a vírushelyzet megengedi. Ezenkívül szeretném a családom olasz ágát felkutatni, de ehhez is utazni kell az ottani levéltárakba. Amíg nem lehet utazni – a most még szerény – olasz nyelvtudásomat szeretném fejleszteni.
Köszönjük a beszélgetést, tartalmas nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánunk!
Az interjút készítette: Gergely Zsuzsanna és Révész Enikő Evelin
A borítóképet szerkesztette: Balogh Fanni
Az interjú készült: Pécs, 2021. május 27.
Leave a Reply