Júniusban megjelent cikkünkben bemutattuk Prof. Dr. Ádám Antal gyermekkorát és életének alakulását egészen addig, hogy jelentkezett a pécsi Orvostudományi Egyetemre. Ebben a cikkünkben egyetemi éveit, majd munkába állását és pályájának alakulását, elismeréseit szeretnénk összefoglalni.
Középiskolai tanulmányait követően növénynemesítőnek szeretett volna tanulni a budapesti Kertészeti Egyetemen, ahova azonban nem vették fel. Mivel már ekkor is több egyetemre lehetett beadni a jelentkezést, a pécsi Orvostudományi Egyetemre is felvételizett.
Ide helyhiányra hivatkozva nem vették fel, azonban felajánlottak neki egy helyet a Pécsi Pedagógiai Főiskola orosz szakán. Az ajánlatot elfogadva egy hónapig volt itt hallgató, majd miután felfedezte, hogy a 48-as téren jogot is lehet tanulni, ellátogatott az épületbe, ahol az első emeleten találkozott Rudolf Lóránt professzorral, az akkori dékánnal, akinek kérdésére elmondta, hogy szeretne jogot tanulni. Sikeres meghallgatása után meg is kezdhette tanulmányait. Elmondása alapján, az évfolyama összetartó közösséget alkotott, bár a kezdeti 60-as létszámból a végére csak 25-en maradtak. 1949-ben kezdett jogi tanulmányait 1953-ban fejezte be. Joghallgatói évei alatt harmad- és negyedéves hallgatóként alkotmányjogból, közigazgatási jogból és polgári jogból rendszeresen vezetett szemináriumi foglalkozásokat. 1953-ban tanulmányai befejezését követőn pedig kinevezték tanársegédnek a pécsi Jogi Karon.
1954 és 1958 között aspiránsképzésen vett részt Budapesten. Az ott töltött idő alatt színházba járt és az orvosi karon tanuló jánoshalmi barátjával megtartva fogadalmukat, bejárták Budapest összes szórakozóhelyét élményszerzés céljából.
Kandidádusi értekezését az államfői funkcióról írta „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa” címmel, melyet 1958 júniusában védett meg.
1958 őszétől ismét a pécsi Jogi Karon dolgozott, ahol Bihari Ottó, az akkori alkotmányjogi tanszékvezető maga mellé választotta társprofesszornak, mely tisztséget ő töltötte be elsőként a Karon. Elsősorban esti és levelező tagozatos hallgatóknak oktatott államjogot és összehasonlító alkotmányjogot.
1959-ben megjelent a „Népköztársaság elnöki Tanácsa” című könyve. Egyetemi tanári kinevezését 1967-ben nyerte el. 1974–1975-ig dékánhelyettesi, majd 1975–1978 között dékáni tisztséget töltött be a Karon.
1983-ban Bihari Ottó halála után nevezték ki az Alkotmányjogi Tanszék vezetőjének.
1990 és 1998 között tagja volt az Alkotmánybíróságnak, melyet szakmai csúcsnak tekintett.
1999-ben védte meg az „Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás” című akadémiai doktori értekezését.
2000. március 1-jétől „professor emeritus”-ként, továbbá a „Jura” c. folyóirat főszerkesztőjeként és a „PhD Tanulmányok” c. kiadványsorozat szerkesztőjeként folytatta oktatói és tudományos munkásságát.
2000 és 2004 között háromszor választották a jogi kar hallgatói „legnépszerűbb oktatónak” ezzel is elismerve oktatói munkáját, melynek során bármikor fordulhattak hozzá a hallgatók kérdésekkel, továbbá igyekezett az előadásait tartalmassá és érdekessé varázsolni.
Közreműködött a kari és az egyetemi doktori és habilitációs bizottságok munkájában, továbbá kiválóan beszélt több nyelven is. Nyíregyházán és Baján az iskolai évek alatt kötelezően tanult német, latin és francia jó alapot biztosított számára, melyet aztán később tudatosan tovább tanult. Egyetemi évei alatt az orosz nyelvet tanulta. Ez volt a kötelező nyelvvizsga tárgya is az aspiránsképzés során.
Több mint száz alkalommal tartott külföldön szakmai előadást. Mivel a közjogi, a közigazgatásjogi és az összehasonlító jogi nemzetközi konferenciák hivatalos nyelve az angol és a francia, így előadásait francia nyelven tartotta, de társalgásai során már használta a német és az orosz nyelvet is.
Az 1970-es évek végén két tanéven keresztül díjazott különórákat vett Bihari professzorral dr. Kerényi Károly, angol nyelvtanártól. Ennek köszönhetően angol jogi szakszövegeket is nehézség nélkül olvasott és publikált. 2015 őszén pedig a Magyar-Kínai Jogi Konferencián szabad előadást is tartott angol nyelven.
Élete során számos kitüntetéssel ismerték el munkáját. A Rákosi Mátyás tanulmányi érdemérem, az Oktatásügy kiváló dolgozója, a Munka Érdemrend aranyfokozata, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje mellett 1999. augusztus 20-án „Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal” tüntették ki, majd 2000. június 6-án átvehette a „Magyar Felsőoktatásért” miniszteri kitüntetést.
2000. augusztus 20-án Jánoshalma, majd 2003. szeptember 1-jén Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata díszpolgárává választotta.
2004. november 11-én Grastyán-díjban részesült, majd 2005. február 14-én, 75. születésnapján a Jogi Kar Tanácsa „Pro Facultate Iuridico-Politica Universitatis Quinqueecclesiensis” érdemérmet adományozta számára.
2005 novemberében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az Igazságügyi Minisztérium ismerte el az emberi jogok védelme területén kifejtett magas szintű tudományos tevékenységét.
2009. január 22-én vehette át a „Szent-Györgyi Albert-díj”-at, majd 2010. október 20-án a Deák Ferenc-díjat.
2013. március 14-én a Pécsi Tudományegyetem adományozott számára „Honoris Causa Doctor et Professor” címet.
2016-ban Tüke-díjat vehetett át Pécs városért végzett kiemelkedő munkájáért, példaértékű életútjáért.
Forrás:
UnivPécs. In Memoriam Ádám Antal. 2020. május 09.
Borítókép: Balogh Fanni
Leave a Reply