„A könyvtárost kérdeztük” című blogsorozatunkat azzal a céllal indítottuk, hogy bemutassuk a nyugdíjba vonuló kollégáinkat. Ezzel egyrészt a köszönetünket fejezzük ki a sokéves munkájukért, valamint lehetőséget adunk arra, hogy az olvasók is jobban megismerjék a búcsúzó könyvtárosokat, akikkel biztosan ők is sokszor találkoztak a könyvtári látogatások során.
Rózsáné Szarka Veronikával beszélgettünk, aki 29 évig dolgozott a könyvtárunkban.
Mióta dolgozol könyvtárosként? Hogyan választottad ezt a szakmát?
Véletlenül lettem könyvtáros, bár véletlenek nincsenek. Egy játszótéri beszélgetés során kérdezte meg tőlem az egyik anyuka – aki szintén a kispadon ült a gyerekeire vigyázva –, hogy olvasta, indul az OSZK-ban egy könyvtáros asszisztensi tanfolyam, nincs-e kedvem elmenni vele? Volt kedvem, később állásom is lett.
Melyik a legkedvesebb könyvtári munkád?
Többféle könyvtári területen kipróbálhattam magam. Leginkább tájékoztató könyvtáros voltam, amit kimondottam szerettem amiatt is, hogy közvetlen kapcsolatom volt az olvasókkal.
Ha sikerült közösen megtalálnunk a kérdésére a válaszokat, az nemcsak azonnali sikerélményt, hanem egy bizalmi kapcsolatot is jelentett.
Ha meg volt velem elégedve, gyakran előfordult, hogy a kérdéseivel később is hozzám fordult.
Kilenc évig közönségkapcsolati munkát is elláttam, a Közönségkapcsolati Osztály vezetője voltam. Mivel ennek a fajta munkának könyvtáron belül nem volt előzménye, így időnként igazi kihívást jelentett. Az arculat gondozásától kezdve, a kommunikáción keresztül, a rendezvényszervezésig sokféle feladatot foglalt magába. Ez a feladatkör rengeteg külső kapcsolattal, és nagyon aktív belső kapcsolatokkal járt együtt, ami szintén közel állt hozzám. Ebből az időszakból nagyon sok sikeres projektre emlékszem szívesen vissza. Például a Könyvtári éjszakákra, a „Mindenkép(p)en olvasunk!” című könyvajánlók fotózásaira, a „Minősített könyvtár” projektre, és számos egyéb programunkra.
Mi a legnehezebb a szakmádban?
A legnehezebb a szakmámban talán a változékonysága, ami kihívás és izgalom is egyszerre. Sokféle felmerülő problémára kell megtalálni a szakterületemen belül a jó válaszokat. A szakmában töltött 29 év alatt sokat változtak az olvasói szokások, a hallgatók, az igények. A könyvtáros részéről ez állandó tanulást, fejlődést igényel.
Hamarosan nyugdíjas leszel. Hogyan éled meg ezt a változást?
Vegyesen. Le kell tennem azt a mindennapi rutint, hogy reggel bemegyek dolgozni, és ott napi szakmai feladataim vannak. Egy olyan életszakasz áll előttem, ami nem egyre könnyebb lesz, hanem épp ellenkezőleg. Ugyanakkor várom is, hogy visszataláljak azokhoz a kedvteléseimhez, amiket szívesen csináltam, amikor még volt rá időm.
Újfajta feladatok várnak, hiszen négy pici unokám van, akikkel ezentúl több időt tölthetek.
Mi fog hiányozni a munkádból?
Mint említettem, a napi rutin – bár gondolom ez addig fog hiányozni, amíg ki nem alakul az aktuális, új napi rutinom. Mindenképpen hiányozni fognak a kollégák, a jó és támogató kapcsolatok, a közösség. Hiányozni fog az épület, a közeg és a könyvek közvetlen közelsége.
Mit jelent számodra a könyvtárosi hivatás?
Elkötelezettséget és szakmai felkészültséget. A közönségkapcsolati munkám során a napi nyolc órán túli helytállást, ami nem volt ritkaság.
Azt is, hogy az olvasókkal és a külső partnerekkel való kapcsolat során tudatában vagyok annak, hogy a felkészültségemmel és a viselkedésemmel minden esetben a könyvtáramat képviselem.
Milyen terveid vannak a nyugdíjas éveidre?
Korábban említettem, hogy négy unokám van, ez egy darabig aktív segítséget jelent részemről. Vannak olyan privát elkötelezettségeim, amik elfoglaltságot, munkát adnak majd egy jó darabig. Kihasználva az online oktatás jelenlegi lehetőségeit, már be is iratkoztam egy-két online tanfolyamra. Sokat fogok pihenni, sportolni, olvasni és színházba járni, ami jelenleg a pandémia miatt egy viszonzatlan szerelem. Nem aggódom amiatt, hogy unatkozni fogok!
Van kedvenc helyed a Tudásközpontban?
Az olvasóterem, a Kaptár és az irodám. 🙂
Szerinted miért jó könyvtárosnak lenni?
Sokáig szorongtam amiatt, hogy nem ismerem a könyvek tartalmát, nem tudok elolvasni mindent, amit szeretnék, amit kellene, de hamar rájöttem, hogy ez nem szükséges ahhoz, hogy jó könyvtáros legyek.
Ha felkészült vagyok, és kapcsolódási pontokat találok az olvasókkal, a legtöbb esetben tudok segíteni a felmerülő kérdésekben.
Könyvtárosnak lenni szerintem azért is nagyszerű, mert rálátásod van a friss információkra, ha bármiben elakadsz, csak utánanézel, és szinte minden karnyújtásnyira van. A könyvekkel teli tér a legjobb hely, ahol el tudom képzelni magam.
Voltak olyan könyvtárosok, akiknek a jelenléte meghatározó volt számodra az eltelt évek alatt?
A legtöbb kollégámmal szívesen dolgoztam együtt, voltak olyanok, akikkel szinte barátság alakult ki a napi munka során. Olyan vezetőm is volt, akinek fontos volt a támogatása, a véleménye, hasonló elveket vallottunk a legtöbb dologról. A Könyvtáros Egyesületi munkám során dolgozhattam együtt olyan országos hírű könyvtárosokkal, akiknek tudása és hozzáállása inspirációt jelentett. Nem említenék egy nevet sem, mert biztosan kifelejtenék valakit.
Köszönjük a beszélgetést, tartalmas nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánunk!
Az interjút készítette: Gergely Zsuzsanna és Révész Enikő Evelin
A borítóképet szerkesztette: Balogh Fanni
Leave a Reply