„A könyvtárost kérdeztük” című blogsorozatunkat azzal a céllal indítottuk, hogy bemutassuk a nyugdíjba vonuló kollégáinkat. Ezzel egyrészt a köszönetünket fejezzük ki a sok éves munkájukért, valamint lehetőséget adunk arra, hogy az olvasók is jobban megismerjék a búcsúzó könyvtárosokat, akikkel biztosan ők is sokszor találkoztak a könyvtári látogatások során.
Péter Zsuzsannával beszélgettünk, aki 37 évig dolgozott a könyvtárunkban.
Mióta dolgozol könyvtárosként? Mindig is könyvtáros szerettél volna lenni, vagy más volt az álommunkád?
1980-ban kerültem a Pécsi Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtárába, érettségi után. Nem készültem könyvtárosnak. Édesanyám a vendéglátásban dolgozott, többek között az egykori patinás Nádor Szállodában. Tizenéves koromban sokszor megfordultam ott, és nagyon megtetszett az a világ. Gondoltam, hogy ebbe az irányba indulnék tovább, de ennek a pályának hátrányait ismerve, édesanyám lebeszélt róla. Egy véletlennek köszönhetően, egy helyettesítő állásra kerültem ebbe a könyvtárba. Folyóiratos munkakörben helyettesítettem könyvtárunk jelenlegi főigazgató-helyettesének, Füzes Barnabásnak az édesanyját, aki épp vele volt GYES-en.
1981-ben, egy nyugdíjba vonuló munkatársam státuszára véglegesítettek, amelynek nagyon örültem, mert megszerettem ezt a munkát, és jól éreztem magam a közösségben.
Bemutatnád néhány mondatban a könyvtárat, ahol dolgozol?
Könyvtárunk elődjét dr. Pekár Mihály – az Erzsébet Tudományegyetem orvosi karának korábbi dékánja, az Élettani Intézet vezetője – hozta létre 1926-ban. Saját intézetéből ajánlott fel két nagy helyiséget erre a célra.
Bár az orvosi kar 1951-ben kivált a nagy egyetemből, a könyvtár 1960-ig az Egyetemi Könyvtáron belül létezett. 1961-ben alakult meg az önálló orvosi könyvtár POTE Központi Könyvtára néven.
A 2000-ben megvalósult egyetemi integráció kapcsán ismét a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának része lett, majd több névváltozat után 2008-ban a könyvtár felvette az alapító nevét, és lett a PTE EKTK Pekár Mihály Orvosi és Élettudományi Szakkönyvtár.
Mi volt számodra a legnagyobb változás a könyvtárban töltött évek alatt?
Számomra a legnagyobb változás a munkahelyváltoztatás volt. Az 1994-ben megnyílt Nemzetközi Angol Központ könyvtárosa lettem egy személyben. Más környezet, más olvasókör, és a könyvtár rendbetétele nagyon jó iskola volt számomra saját magam megismerése miatt is. Miután ez a munkahely megszűnt, és pár hónapig állás nélkül voltam, munkakeresés közben tudatosult bennem, hogy ez a pálya a legtesthezállóbb számomra.
Amikor a szerencsének köszönhetően visszakerülhettem az orvosi könyvtárba, akkor érett meg bennem a hivatástudat.
Mit jelent számodra a könyvtárosi hivatás?
A könyvtárosi hivatás számomra a segítségnyújtást, a legfrissebb ismeretekhez való jutás biztosítását jelenti a hozzánk forduló olvasó számára. Mindent megtenni azért, hogy elégedetten távozzon az olvasó, vagy jó véleménnyel legyen a könyvtárról.
Mi a legkedvesebb munkához, munkahelyhez kapcsolódó emléked?
Jó érzéssel gondolok az 1980-as évek közepére, amikor elkezdődött egyetemünkön az angol nyelvű oktatás, és a magyar nyelv ismeretével nem rendelkező diákok hozzánk fordultak segítségért egyéb problémáik megoldásához is. Sok barátság született azokban az első években.
Mi okozta a legnagyobb kihívást az elmúlt évek alatt?
Számomra az informatika térhódítása a könyvtárban volt a legnagyobb kihívás. Két évtizedet dolgoztam a régi, hagyományos könyvtári világban, és ugyanennyit ebben az új, felgyorsult 21. századiban.
Több előnye ellenére is, hozzám a régi könyvtárosi világ állt közelebb.
Humánusabb volt, amikor az orvosok személyesen látogatták a könyvtárat. Olyan nagynevű professzorok, mint Donhoffer Szilárd, Romhányi György és még többen mindennapos vendégeink voltak, s akarva-akaratlanul nyújtottak tudást, nekem is a pályakezdőnek.
Mi fog hiányozni a munkádból?
Az emberek fognak hiányozni, mind az olvasók, mind a munkatársak. Gyakran látogatom meg őket, bár a járvány miatt nem találkozom mindenkivel.
Hogyan látod a könyvtárak jövőjét?
Itt elválasztanám egymástól a közművelődési és az egyetemi szakkönyvtárakat. Az utóbbiakét elég pesszimistán látom. Klasszikus értelemben ezek már nem is könyvtárak, hanem olyan intézmények, amelyek igyekeznek magas szintű és gyors információt nyújtani, amelyek még őrzik ugyan a hagyományos dokumentumokat, és helyet, ill. tankönyveket biztosítanak a tanuláshoz, de más képet nyújt környezetében, szolgáltatásaiban.
Hogyan éled meg a nyugdíjba vonulásoddal kapcsolatos változást?
Három hónapja már nyugdíjas vagyok, amellyel még ismerkedem. Az ezt megelőző hónapokban, amikor a felmentési időmet töltöttem, súlyos beteg édesanyámat ápoltam 24 órában, akkor csak Neki éltem. 2020 utolsó napján hunyt el. Az utána következő időszak még nem engedte, hogy ezen gondolkozzam.
Korábban festegettem, kézimunkáztam, kirándultam, görög táncházba jártam. Szerettem utazni is. Remélem, hogy ezekhez vissza tudok térni, és amennyire lehetséges, még sokáig egészségesen élvezni ezeket az éveket.
Mit tudnál tanácsolni a pályakezdő könyvtárosnak?
Általánosságban tudok fogalmazni. Ennek a szép feladatnak az ellátásához mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg azt a feladatot, amelyben a legjobban kiteljesedhet, és azt, hogy olyan munkatársi közösségben, akikkel nagyon jól érzi magát, hiszen életünk nagy részét munkahelyünkön töltjük.
Munkájuk tisztességes megbecsülését, nagyon jó egészséget és elégedett életet kívánok!
Köszönjük a beszélgetést, tartalmas nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánunk!
Az interjút készítette: Gergely Zsuzsanna és Révész Enikő Evelin
A borítóképet szerkesztette: Balogh Fanni
Leave a Reply