Olvasási idő: 9 perc

Az ősz hűvös szele magával hozza a szőlő édes illatát, világszerte a mezőgazdasági munkások betakarításra készülnek. Az őszről talán mindenkinek az elmúlás, a nappalok rövidülése, a lehullott levelek jutnak az eszébe. Viszont, hogy ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, érdekes összefüggéseket, és szívmelengető tradíciókat találhatunk.

Szeretném ebben a bejegyzésben bemutatni különböző kultúrák eltérő ünnepi szokásait az őszhöz kapcsolódóan. A Pécsi Tudományegyetem népes külföldi hallgatótábora is minden bizonnyal jó szívvel veszi, hogy kultúrájuk egy része bemutatásra kerül.

Ha körbenézünk, azt láthatjuk, hogy a legtöbb kultúrának sajátságos viszonya van az őszhöz. Egyesek a betakarítást, aratást, mások, a nap-éjegyenlőséget ünneplik. Alapvetően az őszi ünnepek csoportja erre a két jelenségre vezethető vissza. Az őszi gabona betakarításának megünneplésére, és a nap-éjegyenlőségre. Ezért is nem meglepő, hogy ha körülnézünk, azt láthatjuk, hogy ezek az ünnepek leginkább a négy évszakos és mérsékelt éghajlatú területeken jöttek létre (kivéve a zsidó ünnepeket).

Négy különböző kultúra ünnepeit szeretném bemutatni. A zsidó, az angolszász, a kínai, valamint koreai szokásokkal szeretném az olvasókat megismertetni. A bejegyzésem elején szeretném bemutatni az amerikai és a kelta hagyományokat.

Hálaadás

Amerikában minden november utolsó csütörtökén ünneplik a hálaadás ünnepét. Az első feljegyzett hálaadást 1621 novemberében tartották. A Massachusetts állambeli Plymouthban a telepesek és a Wampanoag őslakos törzs tagjai megünnepelték együtt az aratást egy nagy lakomával.

Egészen 1863-ig a különálló államok eltérően ünnepelték a hálaadást, de ekkor Abraham Lincoln elnök, az amerikai polgárháború kellős közepén állami ünnepé nyilvánította.  Azóta minden év november utolsó csütörtökén ünneplik az egész Egyesült Államokban. A ’30-as években még Franklin D. Roosevelt elnök megpróbálta egy héttel eltolni az ünnepet, de hamar visszakerült az eredeti naptári helyére. Azonban az ünnep eléggé visszatetsző, leginkább az őslakos közösségekben. Sokan közülük nem is hajlandóak megünnepelni a hálaadást. Szerintük az egész csupán kísérlet arra, hogy eltussolják az őslakosok ellen elkövetett bűntetteket, és azt a látszatot keltsék, hogy jó kapcsolat volt az őslakosok és a telepesek között. Azt érdemes hozzátenni az eredeti sztorihoz, hogy az egyetlen valóban harmonikus törzsi kapcsolat a Wampanoag őslakosokkal volt, a terület többi lakójával folytonos konfliktusok dúltak. Visszatérve 1621-re, eddigre az első Plymouthba érkező telepesek csoportja vagy egy éve szenvedett az Újvilág partján. A telepesek nagy része meghalt még a tél folyamán. Az év tavaszán elhagyva a hajóikat a helyi lakosok segítségével elkezdték megművelni a földet. Az első kukoricatermés pedig 1621 őszén érett be. Ekkor William Bradford, a kolónia kormányzója üzent a néhány barátságos törzsnek, hogy jöjjenek és ünnepeljenek velük. Az ünnepség három napig tartott. Szinte biztos, hogy a ma ilyenkor oly népszerű pitéket és édességeket ekkor nem fogyasztották, ugyanis a kolónia cukor és liszt készlete jócskán megcsappant. A következő hálaadás 2 évvel később történt, amikor egy szárazság sújtotta időszak végét ünnepelték meg. Ezután az időnkénti akár vallásos felhangú hálaadás ünnepségek elterjedtek lettek szerte az államokban.

A polgárháború alatt vált egységessé az ünnep, amely alkalmával megemlékeztek a polgárháború lezárultára, valamint a függetlenségüket is megünnepelték, a nyári hivatalos ünnep mellet. Abban pedig, hogy az ünnep államilag is elismert lett, óriási szerepe volt Sarah Josepha Hale, New York-i írónőnek, aki 37 éven keresztül folyamatosan azért kampányolt, írt leveleket a képviselőknek, újságcikkeket, kiadványokat terjesztett, hogy állami ünnep lehessen a hálaadás. Nem véletlenül érdemelve ki a hálaadás anyja becenevet. Végül a polgárháború közepén Abraham Lincoln meghallotta a kérését és bevezette az ünnepet, hogy kérjék Isten vigasztalását a háborúban a meghaltak szerettei felé és hálát adjanak azokért, akik épségben visszatértek.

Azóta minden év november utolsó csütörtökén szerte egész Amerikában családok megszámlálhatatlan hada ünnepli a hálaadást. Ma már az ünnep rengeteget vesztett eredeti vallásos fennhangjából, mostanra inkább a család és az ételek kerülnek a központba. Az ünnep hivatalos étele a sült pulyka, ezt a szárnyast minden formában fogyasztják az ország minden pontján. Olyannyira elterjedt lett ez az étel, hogy gyakorlatilag a hálaadás szinonimájává vált. Az amerikai elnök minden évben megbocsájt egy pulykának a háromból, akit elé visznek, és a szárnyas egy farmon élheti le az életét. Ezenkívül New Yorkban szokás vicces jelmezeket ilyenkor is felvenni, nem csak Halloweenkor, illetve ez az ünnep a kezdete a karácsonyi időszaknak. A hálaadáskor kezdődik meg a visszaszámlálás karácsonyig.

Halloween

Következőnek pedig térjünk is rá a halloween és mindenszentek mondakörre. November a kelta újév ideje. Ilyenkor 3-4 nagyobb őszi fesztivált tartottak, egyet az őszi nap-éjegyenlőségkor, egyet az újév ünneplésekor, egyet az aratás megünneplésekor. Itt nagyon nehéz dolga van az embernek, ugyanis szinte lehetetlen szét-választani az eredeti kelta hagyományokat a ma ünnepelt katolizált változattól. A halloween és a mindenszentek a kelta samhain ünnepére vezethetőek vissza.

A samhain a betakarítás végét jelző fesztivál, a tél előfutára volt. Ilyenkor azt tartották, hogy elmosódik a határ a szellemvilág és az élők között. Hatalmas máglyákat gyújtottak a nyári és a téli nap-éjegyenlőség pontos közepén és ettek, ittak. De azt, hogy a kelták hogyan ünnepeltek pontosan ma már nem nagyon lehet megmondani, hiszen kevés római kori és még kevesebb középkori keresztény forrásra támaszkodhatunk csupán.  Azonban a mai halloween és annak szokásai a középkori keresztény, és amerikai szokásokra vezethetőek vissza.

A középkorban úgy gondolták, hogy a kelta samhain ünnepe kiváló apropó, hogy megemlékezzenek a halottakról, így a november elsejét jelölték ki a mindenszentek számára. A középkorból ered a beöltözés szokása is. A legtöbb középkori ünnep szerves része a kosztümös mesemondó, aki faluról falura vagy épp a várost járva, némi élelem vagy esetleg más kisebb honorárium fejében szórakoztatta a lakosságot. Ez a kosztümös beöltözős jelleg aztán szépen lassan kiveszett az ünnepekből, de érdekes módon halloweenkor megmaradt.

Az emberek különböző rémisztő kosztümökkel igyekeznek elijeszteni az ilyenkor settenkedő gonosz lényeket. Egy másik, Írországban kialakult szokás volt, hogy a szegényebb lakosok házról házra jártak és egy speciálisan ilyenkor készített fűszeres péksüteményért, vagy némi aprópénzért cserébe imádkoztak a ház elhunytjaiért. Ugyanis a katolikus hit szerint ez segít lerövidíteni a purgatóriumban töltött időt.

Ez a három szokás, ami ma leginkább megjelenik a halloween során: a beöltözés, tökfaragás és a cukorkéregetés. Sokan ódzkodnak ettől az ünneptől, mivel a hiedelmek szerint gonosz lények jelennek meg ilyenkor és sokan egyáltalán nem ünneplik, még Amerikában sem. Európában pedig sok helyen pont az amerikai eredet miatt vonakodnak megtartani. Hiszen itt egyáltalán nem így volt szokás a halottakra emlékezni. Összességében elmondható, hogy a mai halloween az amerikai verziója egy katolizált pogány ünnepnek. Ami nagyon érdekes, hogy Amerika egy protestáns ország, tehát az összes katolikus, brit, és kelta gyökerétől megfosztották, és később, amikor az ír lakosok megjelentek Amerikában újra definiálták az eredeti ünnepet.

A halloween ahogy ma ismerjük, a 19–20. századra kezdett kialakulni, és az 1950-es évekre szolid, bevett ünneppé vált, cukorkéregetéssel, beöltözéssel, tökfaragással, kukorica-útvesztőkkel és kísértetházakkal.

Őszközépünnep (中秋節)

Az Egyesült Államok után folytassuk utazásunk keleten, Kínában. Itt az őszi nap-éjegyenlőség idejére esik az őszközépünnep (hagyományos kínai írással: 中秋節, magyaros átírással: csungcsiu csie). Az ünnep főszereplője a Hold, ami ilyenkor a legkerekebb, alakjával a család egységét szimbolizálja. Ilyenkor hazautazik mindenki, a családok összegyűlnek, és az ünnep szerves része a holdsütemény: egy hússal vagy édes töltelékkel töltött kör alakú tészta, ami a család újraegyesítését jelképezi.

Ezt fogyasztják ilyenkor. A régi időkben az ember csak az égboltra, a Napra, a Holdra, csillagokra hagyatkozhatott a mezőgazdasági munkák időzítéséhez. Ezért is olyan fontos és szétválaszthatatlan az aratás és az őszi nap-éjegyenlőség, hiszen eddigre minden terménynek betakarításra kell kerülnie és el kell kezdeni a télre való felkészülést.

Az ünnep egészen a Shang dinasztia (i.e. 1600 – i.e. 1045) idejére vezethető vissza, amikor is megünnepelték az aratást, és áldoztak a Holdnak ezen a napon. Ez még ma is sok helyen szokás. A kínaiak ilyenkor a Holdistennőt tisztelik, hozzá imádkoznak. Ez Chang’E a Hold Istennő legendája, aki halandó volt. Egy ősi mitológiai király felesége, aki megitta az örök élet elixírjét, csakhogy itt a Földön nem élhetett örök életet, ezért a Holdra költözött. Így a Holdhoz kötődően a szépséget, fiatalságot, megújulást is ünneplik. Az étkezések rendje is megváltozik ezen az ünnepen. Keleten egyszerre, nem fogásonként fogyasztják az ételeket. Viszont az őszközépünnepen egymás után, fogásonként fogyasztják el őket, ezzel szimbolizálva az élelmiszer folyamatos áramlását az évben. Ilyenkor az ünnep alatt a bőséget szimbolizáló, illik mindig hagyni az ételből a tányéron, különben a házigazda úgy érezheti, hogy nem szolgált fel elegendő ételt és éhesek maradtak a vendégei. Az ünnepi vacsora után egy holdsüteményt annyi felé vágnak fel, ahány tagot számlál egy család, ugyanis ez az étel a család szimbóluma egész Kínában. A megszületendő gyermekek részére is vágnak fel egy-egy szeletet. A családtagok a férj szüleinél, a család fejének a házában gyűlnek össze. Ilyenkor csak családtagok ünnepelnek együtt, legfeljebb a legközelebbi barátok lehetnek hivatalosak.

Szukkot és Rosh Hashanah

Ezután a zsidó ünnepek bemutatásával szeretném folytatni az utunkat. A zsidó ünnepkörök két részre bonthatóak. A tavaszi és őszi ünnepekre. A tavaszi ünnepeknek mindinkább múltba néző, megemlékező jellege van. Ezek az ünnepek Krisztus életútját és kereszthalálát is szimbolizálják a kereszténységben. Míg az őszi ünnepekre sokkal inkább az előre tekintés a profetikus várakozás jellemző.

Minden ünnepnek sok rétege van és célom, ha nem is az összes réteg bemutatása, de több szempontból körbejárni a témát.

Míg a tavaszi zsidó ünnepeknek megvan a keresztény párja, húsvét és pünkösd, addig az őszi ünnepekben a kereszténység csupán a próféciák beteljesedését várja. Fontos még tudni, hogy a zsidó kultúrában minden összekapcsolódik, előre mutat, vagy éppen visszaemlékezik, így az ünnepek párban kezelendők. A zsidók ilyenkor, ősszel kezdenek új évet. Rosh Hashanah, az év feje, a kürtzengés ünnepe, ezekkel a szavakkal írják le ezt az időszakot. Ilyenkor egy 7 napos ünnepségsorozat veszi kezdetét.

Az ünnepség Jom kippurral kezdődik, ami szeptember 15. és október 14. közé esik. Ez az engesztelés napja, az aranyborjú imádása után Isten megbocsájt a népnek. Jom kippur a szombatok szombatja. Ilyenkor minden tevékenységet szüneteltetni kell. Aztán az ünnepségsorozat folytatódik a Szukkottal, ez a sátras ünnep, amely során a sivatagban töltött negyven évre emlékeznek. Ezután a tóra adás napját ünneplik. Az újév Rosh Hashanah, pedig ezután következik.

Ezek az ünnepek, szeptember elején indulnak és egész októberen át tartanak. A Szukkot az ünnepek ünnepe a Bibliában. A tóra egyszerűen csak ünnepnek nevezi. Ilyenkor sátrakba gyűlnek az emberek, ott esznek, isznak, vendégeskednek, ezzel emlékezve a 40 éves vándorlásra.

Ez egybeesik a betakarítással, ilyenkor a friss terményt is ünneplik, hálát adnak érte. Hiszen ezután nem sokkal kezdődik az esős időszak. A sátor, aratási sátorként is funkcionál. Ennek az ünnepnek fontos eleme, hogy a jólétből, bőségből, az aratás „büszkeségéből” kihozza a népet. A szabad ég alatt töltött estéken együtt esznek és a csillagok alatt beszélgetnek. Ez a pár nap sátorban alvás emlékezteti őket az élet mulandóságára, a szerencse forgandóságára. Fontos még megemlíteni, hogy az aratás jelképei: az etrog (citrusalma, citrom-szerű mediterrán gyümölcs) és a pálmaág nélkülözhetetlen része az ünnepi szimbolikának. A Szukkot maga hét napos ünnep, de csak az első és utolsó napja teljes ünnep.

Chuseok

Végül zárjuk az utazást Koreában, itt is a kínai mintához nagyon hasonlóan ünneplik meg a Chuseok ünnepét (koreai írással: 추석, magyaros átírással: cshuszok), ami gyakorlatilag megegyezik a kínai őszközépünneppel kisebb nagyobb eltérésekkel.

Maga a szó azt jelenti, hogy augusztus 15. napja, de ez a holdnaptár szerint mindig későbbre esik. Ilyenkor mindenki hazalátogat a három-napos ünnepre. Az ünnepre készülődve jelzik az autópályákon a turisták számára, hogy ebben az időszakban, ha tehetik, ne utazzanak, mert teljesen összeomolhat a közlekedés.

A nők feladata hagyományosan ilyenkor egy rítust bemutatni az eltávozott rokonokért, és felajánlást tenni nekik a legújabb rizs és gyümölcs terméséből. Ezenkívül itt is egy speciális vörös babbal vagy szezámmal töltött rizslisztes süteményt fogyasztanak. Ezt a süteményt, ahogy kigőzölik, fenyőleveleket tesznek mellé, így az egész házat az őszi fenyő aromája járja át ilyenkor. A család a Chuseok estélyén összegyűlik és együtt készítik el ezeket az illatos süteményeket. Az ajándékozás is szerves része az ünnepnek, nem csak családtagoknak, de a barátoknak és kollégáknak is szokás ilyenkor egy kis ajándékkal kedveskedni. Érdekes, hogy ilyenkor a löncshús az egyik legnépszerűbb ajándék, de ezenkívül a gyümölcs, vagy sampon és az édesség is kedvelt ajándék ötlet.

Összegzés

Összességében elmondhatjuk, hogy a világ legtöbb pontján valamilyen módon ünnepelnek az ősz három hónapjának valamelyikében. Az ünnepek szinte minden esetben az aratás befejezésére, annak megünneplésére és a tél elkezdésére szolgálnak.

A Hold és az őszi nap-éjegyenlőség is elválaszthatatlan szinte mindegyik őszi ünneptől. Ez az időszak világszerte a család, hálaadás és az étkezések időszaka. Itt le is zárnám ezt a kis ismertetőt. Ha valakit mégis jobban érdekelne a téma, esetleg egy jó könyvet keres a bekuckózós időszakra, szeretettel várjuk a könyvtárunkban. Reméljük, hogy egyetemünk külföldi hallgatói arcára is mosolyt csalhattunk ezekkel a sorokkal.

Végezetül egy kis bibliográfiát szeretnék itt hagyni, az egyetemi könyvtár vonatkozó könyveiből, amikből én is  inspirációt merítettem a cikkhez:

Kelley Ruth Edna: Halloween: Mindenszentek könyve

Babits Antal: Zsidó Ünnepek =Jewish holidays = Jüdische Feste

Jane M. Hatch: American book of days

Krythte Maymie Richardson: All About American Holidays

Baráthosi-Balogh Benedek: Kína Lelke

De Mente, Boyé Lafayette: A Koreai észjárás: Ismerkedés a koreai kultúrával