„A közösségi tudomány mindenképpen fontos szerepet játszik a tudomány társadalmiasításában, az elefántcsonttoronyban lévő tudomány közelebb kerül az átlagemberekhez a nyílt hozzáféréseken és a szabad információkon keresztül.” Az idézet Gaálné Kalydy Dórától származik, aki a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgató-helyettese, a LIBER Közösségi Tudomány Munkacsoportjának tagja. A könyvtár napi munkájának igazgatása mellett a hagyományos könyvtári szolgáltatások megújításáért is felelős. Az alábbiakban a vele készített interjút olvashatják az európai, majd lassan a hazai kutatókat, egyetemeket is egyre inkább foglalkoztató trendről, a közösségi tudomány helyzetéről.
Mióta foglalkozol közösségi tudományos témakörökkel? Mi motivált, hogy elmélyedj a témában?
2018-ban kezdtem a témával foglalkozni. A szakkönyvtárak előtt álló kihívásokat vettem sorra, az európai trendeket és a hazai szakmapolitikai irányokat. Kilenc különböző területet jelöltem meg, melyek véleményem szerint akkor, 2018-ban, meghatározták a szakkönyvtárak jövőjét. Az egyik terület a citizen science volt – igaz, akkor még a tudomány társadalmiasításának fordítottam, azóta már sokkal találóbb kifejezést találtunk – közösségi tudomány. Tizenhárom könyvtári szakembert kérdeztem meg a véleményükről, mit gondolnak, a kilenc terület milyen mértékben fogja befolyásolni szakmai életünket. A citizen science/közösségi tudomány kapta az egyik legalacsonyabb értékelést. Érdekes jelenségnek tartottam ezt, hiszen akkor már Európában „dübörgött” az önkéntesek bevonása a tudományos kutatásba. Úgy gondoltam, ezzel érdemes foglalkozni, hiszen mindjárt megérkezik hozzánk is.
Egyben az MTA Könyvtár és Információs Központ általános főigazgató-helyetteseként is fontosnak tartottam, hogy a tudományt minél közelebb hozzuk az emberekhez, erre pedig az egyik legjobb módszer, ha bevonjuk őket a kutatási projektbe.
Az Akadémiai is ebben az időszakban nyitott a társadalom felé, tehát adta magát a lehetőség: 2019-ben, amikor megalakult a LIBER Citizen Science Working Group, azonnal csatlakoztam én is.
Milyen változásokat, folyamatokat befolyásolhat a közösségi tudomány szélesebb elterjedése?
A közösségi tudomány rengeteg lehetőséget rejt magában a társadalom egésze számára. Azon kívül, hogy valóban sokkal nagyobb merítéssel dolgozhatnak a kutatók, a legfontosabbnak azt tartom, hogy a társadalom tudomást szerezhet a kutatásokról, beleláthatnak egy-egy szakmába.
A kutatási projektek ritkán kapnak autópályamenti óriásplakátot, a közösségi tudomány remek marketingeszköz, felhívhatjuk a figyelmet valós problémákra.
Például a vadonleső.hu a természetvédelemre, a Közösségi Régészeti Egyesület a rejtőzködő kulturális örökségünkre vagy a MATE Borostyánélőhely-kutatás a közvetlen környezetünkben végbemenő természeti változásokra. Társadalmunk tagjait így is lehet érzékenyíteni. A másik fontos változást abban látom, hogy a közösségi tudományos projektekben résztvevők figyelmesebbek lesznek a körülöttük lévő világ iránt. Az értékteremtés és az értékőrzés egy idő után automatikus lesz. Ezt nagyon fontosnak tartom!
Milyen folyamatokat látsz európai és hazai szakpolitikai/döntéshozói szinteken a közösségi tudomány támogatásban és megerősítésében?
Egyre több pénzügyi támogatást kapnak a nyílt tudomány különböző szegmensei mind európai szinten, mind hazai szinten. A közösségi tudományt nagymértékben kell támogatni, elsősorban, hogy eloszlassuk azokat a véleményeket, melyek a közösségi tudományt áltudománynak tartják. Rengeteg képzésre van szükség, a jó példák bemutatására.
Elindult itthon is egy folyamat; a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által 2021 októberében kiadott Nyílt Tudomány Állásfoglalás[1] mérföldkőnek számít. A közösségi tudomány is helyet kapott benne, és több NKFIH által szervezett projekt indult a disszemináció érdekében. Tehát jó úton vagyunk. Azonban a spanyolviaszt nem kell feltalálnunk – ami működik máshol a világon, azt honosítanunk kell. Nem átvenni egy az egyben, hanem alkalmazni a hazai körülményekhez.
Milyen kihívásokat látsz a közösségi tudomány területén Magyarországon?
Magyarország semmivel sem másabb, mint Európa bármelyik országa, csak más szocializációs folyamatokon mentünk keresztül, amit a mai fiatalok persze sokkal kevésbé éreznek, mint az én korosztályom (45+).
Az önkénteskedés Magyarországon egyáltalán nem olyan természetes dolog, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban. Ez egy akadály, amit le kell küzdenünk.
Ezt csak úgy lehet, ha sok-sok jól sikerült közösségi tudományos projektünk van, és ezek híre szájról szájra terjed, támogatva egymást a részvételre. Szintén csak a jó példák kommunikációjával lehet meggyőzni a kutatói közösséget, hogy az önkéntesek szervezett (és ezt szeretném aláhúzni) bevonásával magas szintű és látványos eredményeket lehet viszonylag rövid időn belül elérni.
Mit szeretnél látni a közösségi tudomány pozíciójának megerősítése érdekében Magyarországon /Európában?
A könyvtárakat. A könyvtárak hidat, kapcsolatot jelentenek kutatók, tudósok és az önkéntesek között.
Magyarországon nagyon jól működik a könyvtárak hálózata. Kifejezetten összetartó és egymást segítő közösségről van szó. A könyvtárak és a könyvtárosok elősorban hirdetni tudják a közösségi tudományos projekteket, át tudják venni a felkészítést a kutatóktól, és ne felejtsük el, hogy a könyvtárak adatokkal dolgoznak a mindennapjaikban, hiszen a könyvek, cikkek bibliográfiai feldolgozása adatfeldolgozás. Európában az adatrepozitóriumok és kutatási adatkezelés adatfeldolgozás irányba is erősen elmozdultak a könyvtárak. Igény már nálunk is lenne erre. A természettudományos közösségi tudományos projektek 95%-a adatgyűjtés és adatfeldolgozás.
Milyen potenciális szerepet, lehetőséget látsz a könyvtárak és a közösségi tudomány kapcsolatában?
A közösségi tudományos projekteknek, véleményem szerint, három szereplője van: a kutató, az önkéntes és a könyvtár. Azok a projektek, amelyek aktívan kihasználják a könyvtárakban rejlő potenciált, sokkal jobb eredményre jutnak, mint a „magányos” közösségi tudományos projektek.
A könyvtárak használói, olvasói egyben önkéntesek is lehetnek. A könyvtárak rendelkeznek közösségi terekkel, melyeket a felkészítés folyamán jól ki lehet használni. A könyvtárosok pedig nagyban tudják támogatni a projekteket a felhasználóképzésben szerzett tapasztalataikkal és gyakorlatukkal. Az imént már említettük az adatfeldolgozásban szerzett jártasságukat. A nyílt adatkezelés (open research data management) szintén a nyílt tudomány szerves része, a hazai könyvtárosok is egyre otthonosabban mozognak ezen a területen.
Milyen kihívásokkal kell megküzdenie a könyvtáraknak a közösségi tudomány területén?
Mondhatnám ironikusan, hogy önmagunkkal! Valóban látok Európa-szerte egy olyan véleményt, hogy minek vegyenek újabb feladatot magukra a könyvtárak. Véleményem szerint a közösségi tudományban való részvételünk nem új feladat, csak más formát ölt, mint eddig. Az információhoz való hozzáférés biztosítása és a közösség támogatása minden könyvtárnak alapfeladata.
Források:
[1] Állásfoglalás a Nyílt tudományról
Leave a Reply