Az Életek, színek, utak: Afrika című kiállításunk keretében most egy különleges blogbejegyzéssel jelentkezünk, amely Nigéria kultúráját, szokásait, fesztiváljait és számos egyéb érdekességet mutat be. A cikket Ilerioluwakiiye Olutimilehin, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának nigériai hallgatója írta, aki személyes élményein keresztül kalauzol el bennünket ebbe a lenyűgöző országba.
Képzeld el, hogy reggel 6 órakor az igbo (nigériai etnikai csoport) szomszédod hangszórójából szóló Akanchawa (nigériai énekes) albuma ébreszt, szombat délután pedig a két utcával arrébb lakó joruba (nigériai etnikai csoport) szomszédod tradicionális zenéje harsog, mert ő épp valamilyen eseményt ünnepel, miközben az esti suya (hagyományos húsétel) illatát érzed, ami a mallam (tanult/művelt ember) házából szűrődik ki az utcasarkon. Nos, ez Nigéria.
Nigéria Afrika nyugati régiójában található. Egy sokszínű kultúrával, különleges földrajzi viszonyokkal és izgalmas városokkal rendelkező ország, melynek sokszínűségét legfőképpen maguk az emberek adják. Több mint 250 etnikai csoport él itt, és 100-nál is több nyelvet vagy nyelvjárást beszélnek, melyek közül kiemelkedő a joruba, az igbo és a hausza. Az ország hivatalos nyelve az angol. A – teljes nevén – Nigériai Szövetségi Köztársaság 36 államból áll, fővárosa Abuja, az ország népessége meghaladja a 200 millió főt. Megdöbbentő, ugye? Nem csoda, hogy Afrika óriásának nevezik.
Hadd nyújtsak egy kis betekintést Nigéria nyüzsgő mindennapjaiba, és megosztok néhány olyan élményt is, amit az ország határain kívül szereztem.
Nem szabad mindent készpénznek venni, ami a médiában látható Nigériáról. Valóban vannak rossz oldalai, mint minden más országnak, de vannak izgalmas és elragadó turisztikai helyszíneink is. Íme egy kis ízelítő azokról a helyekről, ahol diákként az iskolával én is jártam.
Látnivalók Nigériában
Az első a listámon, amit szeretnék bemutatni, az az Ikogosi melegvizes forrás Ekiti államban. Ez a hely a hideg és meleg vízforrások találkozásáról híres. Az a legkülönlegesebb benne, hogy a hideg és meleg víz egymás mellett folyik, de azok nem keverednek egymással. Ajánlom mindenkinek, aki az országban jár, hogy látogasson el ide.
A Nigéria Ondo államában található Idanre hegy egy másik népszerű úti cél, amely számos látnivalót kínál. Hogy ezeket megközelíthessük, egy hatalmas, mintegy 660 lépcsőfokból álló lépcsősoron kell felmászni – még szerencse, hogy minden 100 méter után van egy pihenőhely. Emlékszem, hogy mennyire elfáradtam és lihegtem mászás közben, de aztán mindenért bőségesen kárpótolt, amikor elértük az utolsó lépcsőt, és elénk tárult a gyönyörű panoráma.
Innen útba ejtettük az Igboore általános iskola maradványait, amelyet az Egyházi Missziós Társaság alapított 1896-ban. Felkerestük az Owa (király) palotáját és szentélyeket, amelyekben különböző orisák (bálványok) voltak. Aztán láttuk a rejtélyes és titokzatos jeleket, amelyeket egy sziklára írtak. Itt több száz éves kaktuszok élnek, és emlékeim szerint a túravezető megengedte, hogy ráírjuk a nevünket egy sziklára.
Az Agboogun-lábnyomokat is megtekintettük. Ehhez egy érdekes legenda kapcsolódik, mely szerint ha a lábnyomba egy átlagos ember lép bele, akkor az magától megnagyobbodik vagy összehúzódik az illető lábméretéhez idomulva, a boszorkányok és a varázslók viszont lelepleződnek, az ő lábukhoz ugyanis nem igazodik a lábnyom mérete. Emlékszem, ahogy az osztálytársaimmal mindannyian beleléptünk a nyomba, és valóban működött a dolog.
További turisztikai látványosságok, melyeket érdemes felkeresni:
Erin Ijesha vízesés (Osun állam), Kajuru kastély, Olumo szikla (Ogun állam), Zuma szikla (Abuja), Fekete Örökség Múzeum (Badagry, Lagos állam), az Emír palotája (Kano állam), Osun-Osogbo szent liget, Nemzeti Hadtörténeti Múzeum (Abia állam), Ogbunike barlangok, és még sok más turisztikai célpont.
Kulturális hagyományok: tradicionális konyha, szokások, ünnepek és fesztiválok
Nigéria a sokszínű kultúrájáról és hagyományairól is ismert. Minden törzsnek megvan a maga jellegzetes étele, öltözködési módja és fesztiválja. Én egy joruba törzsből származom, Ogun államból. Tradicionális öltözékünk a kézzel szőtt anyagból készült aso oke. Jellegzetes ételünk az ikokore, amely reszelt lila jamgyökérből (gumószerű növény) és szárított halból készül pálmaolajjal, borssal és egyéb fűszerekkel.
A kultúránkban arra tanítják a lánygyermekeket (így anno engem is), hogy le kell térdelniük, amikor köszöntik az időseket, a fiúknak pedig le kell borulniuk tiszteletük jeléül. Aki náluk idősebb, azt nem szabad a nevükön szólítaniuk. Igazi kultúrsokk volt számomra, amikor azt tapasztaltam Magyarországon, hogy a fiatalok a náluk idősebbeket, sőt akár a kifejezetten idős embereket is a nevükön szólítják. Nekem ezt nagyon nehéz és kényelmetlen érzés volt megtenni, de aztán hozzászoktam.
A nigériai kultúra egy másik gazdag aspektusát alkotják a tradicionális ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó különböző fesztiválok. Bár én keresztény vagyok és nem vettem részt egyetlen fesztiválon sem, bemutatok néhányat a népszerűbb törzsi fesztiválok közül, amelyeket a külföldiek is szívesen meglátogatnak Nigériában.
A Joruba-vidéken ünnepelt fesztiválok:
Lagos állam őslakosai, akiket „Isale Eko” néven is ismernek, ünneplik az Eyo fesztivált, egy kulturális és hagyományos maszkos bemutatót, amely az Oba (király) vagy a királyi tanács egyik tagjának palotájából (Iga) indul.
Az Ojude Oba ünnepet az Ogun államokbeli Ijebuban ünneplik. Ezzel a fesztivállal az őslakosok tiszteletüket fejezik ki ősi uralkodóik iránt. Különböző korosztályok külön mutatják be előadásaikat. Ez a hagyomány 1892-re nyúlik vissza, amikor az akkori uralkodó engedélyezte az idegen vallások, például az iszlám és a kereszténység bevezetését, és megengedte a templomok építését a vallásgyakorláshoz. Az ünnep alatt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kifejezzék megbecsülésüket és népszerűsítsék kulturális értékeiket.
Az Egungun fesztivál a joruba hagyományos vallás része, ezt a neves személyek emlékének tiszteletére rendezik. Az egbas, az egbados és az oyo etnikai csoportok is ünneplik, illetve Délnyugat-Nigéria más részein is elterjedt. A fesztivált nagy lakomákkal november és április között tartják, amikor nincs eső, azzal a meggyőződéssel, hogy őseiknek nem kell szenvedniük az esőben. Ez egyben Nigéria egyik jelentős kulturális fesztiváljaként is ismert.
Az Osun, más néven az Osun-Osogbo fesztivált az esős évszak közeledtével, általában augusztus utolsó hetében tartják. Ez egy joruba törzstől származó hagyományos fesztivál, melyet Oshun, a folyó istennőjének tiszteletére rendeznek.
Ünnepségek Nigéria más régióiban:
Az új jamgyökér fesztiválon az igbo törzs a gazdálkodási szezon végét ünnepli. A Calabar karnevál Afrika legnagyobb utcai bulijaként is ismert, ezt a Cross River államban található Calabar utcáin ünneplik, ahol gyönyörű és színes karneváli jelmezek, motorkerékpárok kerülnek bemutatásra. De híres még többek között az Ofala fesztivál, az Arungun halászati fesztivál és a Durbar fesztivál is.
Tradicionális ételek
Tradicionális ünnep és fesztivál nem létezhet kulináris hagyományok nélkül. Ahogy a nyelv és az öltözködés terén, úgy a gasztronómiában is megvannak az egyedi specialitások minden törzsnél, ugyanakkor vannak hasonló hagyományos ételeik is.
Az igbóknál személyes kedvencem az eba, amelyet egusi levessel együtt fogyasztanak. Az eba fermentált maniókapehelyből készül, vörös olajban sütik ki, és különféle levesekkel fogyasztják. Ennek az állaga egyszerre puha, rugalmas, ugyanakkor mégis szilárd. Az egusi leves sártökből készül pálmaolajjal, borssal és néha ugut (barázdált sütőtök levelet) is adnak hozzá. Ezenkívül van még benne marhahús, okporoko (szárított tőkehal), pomo (marhabőr), shaki (marhagyomor), brokoto (marhaláb) és más fehérjék (kivéve a tojást), rákfélék, bors, gyógynövények és fűszerek. Minden falatban ínycsiklandó ízek robbannak szét az ember szájában, leírhatatlan, hogy milyen finom!
A joruba konyha számos ízletes étellel büszkélkedhet, többek között a fufuval, ofada rizzsel és az efo riróval, egy zöldséglevessel, amelyet bármilyen típusú étel mellé fogyasztanak.
A jorubák egyik kedvence az amala gbegiri ati ewedu. Az amala a nigériai konyha egyik alapvető étele, amely jamgyökér őrölt héjából, maniókából vagy éretlen plantainból (főzőbanánból) készül.
Az ewedu hasonlít a spenótfőzelékre, csak jute-levelekből készül. A gbegirit őrölt, nedves babpépből főzik, és különböző fehérjékkel, például marhahússal, inu-erannal (belsőségekkel), shakival (marhapacallal), pomoval (marhabőrrel) ízesítik. A fent említett frissen elkészített, forró és puha amalával fogyasztva a legfinomabb – egy olyan íz ez, amit soha nem felejtesz el, ha egyszer kipróbáltad.
A hauszák ételei közé tartozik a danwake, a masa és a Tuwo shinkafa, mindhárom a nigériai konyha alapvető fogásai közé tartozik. A masa és a Tuwo shinkafa rizsből készül, és földimogyoró-levessel, különféle fehérjékkel fogyasztják. A suya egy népszerű esti gyorsétel, amelyet minden nigériai szeret, ez húsból és suya fűszerből készül.
/583d2633-65c0-43d6-9b52-cba0c8fa1399--2019-1210_nigerian-jollof-rice_3x2_rocky-luten_006.jpg)
A nigériai jollof rizs, amely kihagyhatatlan a listánkról, eredetileg a nyugat-afrikai Szenegál népének konyhájából származik, de a jollofot már minden régió országa magáénak vallja. A jollof friss paradicsommal, borssal, paradicsompasztával, csirke- vagy marhahúslevessel, babérlevéllel és rizzsel készül. Az aromája és az íze valóban egyedülálló. Sok nigériai büszkén állítja, hogy ez a világ legjobb jollof rizse, függetlenül attól, hogy mit mondanak a szomszédos országok.
Lagos és Abuja
Nem beszélhetek Nigériáról anélkül, hogy ne említeném meg annak vibráló városait, Lagost és Abuját. Lagos a nyüzsgés városa, az éjszakai élet és a lehetőségek földje, amely két fő területre oszlik: a szárazföldi részre (Mainland), ahol a munkásosztály és a csavargók élnek, és a szigetre, ahol a gazdagok és híresek laknak.
Életem tizenhárom évét a szárazföldi részen töltöttem, és tanúsíthatom, hogy ez nem a gyengéknek való hely. Minden nap egy küzdelem a túlélésért. Ne is beszéljünk a már reggel hét órakor kezdődő lagosi forgalomról, az eszeveszett danfo sofőrökről (sárga buszok vezetői) vagy az egbon adugbókkal (a helyi csavargók) való incidensekről.
Abuja viszont a szövetségi főváros területe. Nem sokat tudok az abujai életről, de Lagoshoz képest szervezett elrendezéséről, kormányzati épületeiről és általában nyugodtabb tempójáról ismert.
Zene, film, tánc
Zárjuk a nigériai utazásunkat zenével, Nollywooddal és tánccal. Gyerekkoromban Fela Anikulapo zenéjét hallgattam a tévében, King Sunny Ade kazettáit a szüleim autójában, és olyan előadókat, mint Yinka Ayefele, P-Square, D’banj, 2Baba és Wande Coal. Az afrobeats valóban fejlődött, és mostanra világszintű elismertségre tett szert Burna Boyjal, Davidóval és Wizkiddel az élen. Nollywood, a nigériai filmipar a világ harmadik legnagyobb filmgyártó birodalma. Mi, nigériaiak szeretünk bulizni és táncolni, számos tradicionális táncunk van, melyek legfőbb jellemzői az erőteljes vállmozdulatok és a ritmikus csípőrázás.
Élet Magyarországon
Magyarország egy olyan ország, amely egyedülálló nyelvvel és kultúrával büszkélkedhet. Az itt tartózkodásom izgalmas volt, tele kulturális élményekkel és néhány csalódással. Hadd osszak meg néhányat az itt töltött időm alatt szerzett tapasztalataimból.
A listám első helyén az üzletek zárva tartása áll. Ez döbbentett meg a legjobban – nem viccelek! Nigériában a boltok akár éjfélig is nyitva lehetnek, sőt, egyesek egyáltalán nem zárnak be, különösen az olyan ünnepek idején, mint a karácsony, húsvét, újév és más fesztiválok. Ez sokkolt engem az első itt töltött karácsonyom alatt. Naivan elmentem csirkét venni, de az összes bolt zárva volt. Azóta tudom, hogy ez itt rendszeresen így van, mivel az ünnepek egyben munkaszüneti napok is.
Egy másik sokk az oktatási rendszer volt. Egy évig jártam egyetemre Nigériában, mielőtt Magyarországra jöttem, és tanúsíthatom, hogy a két oktatási rendszer nagyon különbözik egymástól, a tananyagtól kezdve a professzorokon át a vizsgamódszerekig. Nigériában csak egyszer van lehetőséged megírni a félévi záróvizsgát, és ha megbuksz, akkor át kell vinned a kurzust a következő évre. Itt Magyarországon viszont három lehetőséget kapunk a vizsga megírására.
A harmadik kulturális sokkot a dohányzási szokások okozták. Itt szinte mindenki dohányzik, és meglepődtem, amikor megtudtam, hogy egyes helyeken még tízperces cigiszünet is létezik. Amikor végigsétálok az utcán, mindenhol a dohányzás jeleit látom – a nyíltan dohányzó emberektől a földön elszórt csikkekig. Biztos vagyok benne, hogy sokan átérzik az ezzel kapcsolatos kényelmetlen érzésemet: Nigériában a nyilvános dohányzást rossz szemmel nézik, az illetőt balhés, rossz embernek gondolják, éppen ezért a legtöbben csak zárt ajtók mögött dohányoznak.
Végül mesélek a megszólításbeli kulturális különbségekről. Magyarországon mindennapos és elfogadott, hogy egy ötéves gyermek a keresztnevén szólít egy tizennyolc éves fiatalt anélkül, hogy hozzátenne egy olyan titulust, mint uram, bácsi vagy testvér. Az „uram” vagy „hölgyem” megnevezést itt nem feltétlenül fogadják szívesen még az idősebbek sem, azonban Nigériában tiszteletlenségnek számít, ha egy idősebb személyt a megfelelő cím vagy előtag nélkül szólítanak meg. A kis unokatestvéreim és unokaöcséim „Ileri néninek” hívnak. Bár ettől a tényleges koromnál idősebbnek érzem magam, elfogadom, mert ez a kultúránk része, és úgy tartjuk, hogy a túlzott közvetlenség tiszteletlenséget szül.
Annak ellenére, hogy néhány kultúrsokk is ért Magyarországon, igazán élvezem az itteni tanulmányaimat. Szeretek a világ minden tájáról származó emberekkel találkozni, akik hasonlóan gondolkodnak az életről. Nagyra értékelem a lehetőséget, hogy gyönyörű városokat és országokat fedezhetek fel, és nagyon becsesek számomra az itt talált barátaim és egyházi közösségem.
Szeretem a magyar ételeket, mint például a gulyáslevest, és ezt a békés környezetet. Az elkövetkező hónapokban remélem, hogy új és izgalmas dolgokat tapasztalhatok meg, más városokba is ellátogathatok, és még több emberrel kerülhetek kapcsolatba.
Olvasószerkesztő: Szalontai Szonja | Borítókép: Balogh Fanni
Leave a Reply