Az “Elsevier-ügy” margójára

Olvasási idő: 5 perc

Az elmúlt hetekben a felsőoktatási, könyvtárszakmai és tudományos nyilvánosságban is vezető téma volt, hogy az Elsevier január 11-én lekapcsolta az országos hozzáférést az adatbázisaihoz.

Az EISZ tárgyalásokat megszakító döntéséről és annak fogadtatásáról több közleményt és véleményt is megosztottunk (itt, itt és itt ). Most Ésik Szabolcsot, a könyvtár adatbázis referensét kérdezzük, saját olvasatában hogy látja a történteket és milyen helyi kihatásait érzékeli kollégáival az Oktatás- és Kutatástámogató Osztályon.

Sokféle, érzelemtől meglehetősen átfűtött és a tényeket néhol kimondottan nélkülöző megnyilatkozást lehetett olvasni a médiában az “Elsevier-ügy” kapcsán. Hogy látod, milyen témák köré sűrűsödtek a kritikus felvetések?

Az egyik félreértett és sajnos politikai felhangokkal is megterhelt pont szerintem az EISZ szerepe a kialakult helyzetben. A helyzet tisztázása érdekében érdemes tudatosítani azt, hogy az Elsevier-nek az EISZ-szel egy hosszú távú szerződése volt, ami 2018. december 31-én lejárt. Tehát nem arról van szó, hogy egy élő és meglévő szolgáltatást kapcsolt le az Elsevier, és nem is arról, hogy az EISZ ne szerette volna továbbra is előfizetni a termékeket, hanem egy, a régit követő új szerződés feltételeiről nem sikerült megegyezniük. A tárgyalások menetébe nem látunk bele, de azt tudni kell, hogy a tárgyalásokat nem az EISZ és főleg nem a magyar kormány folytatta le, hanem egy külön erre alakult tárgyalódelegáció, aminek az MTA vezetése alatt az EMMI, a Magyar Rektori Konferencia és az EISZ is tagja volt, tehát a magyar tudományos élet legfőbb képviselői.

A másik a szándék és cél kérdése. Egy terjedőben lévő nyugat-európai tendencia az, hogy tegyük nyílttá a tudományt, vagyis már nem csak nyílt hozzáférésről, Open Access-ről, hanem Open Science-ről beszélünk (ezzel foglalkoztunk már  itt a blogon). Ennek keretében született például a Plan S kezdeményezés (erről szintén írtunk), aminek célja, hogy 2020-tól az európai uniós forrásból finanszírozott publikációk és az azokhoz kapcsolódó másodszintű adatok is – melyek a publikációhoz felhasználásra kerültek – szabadon hozzáférhetőek legyenek.

Az EISZ ennek próbál utat törni, és ennek a szellemében tárgyal egy tudományos alapokra helyezett érvrendszer mentén, próbálja ennek megfelelően kötni az újabb szerződéseket más adatbázis-szolgáltatókkal is. Ennek a jegyében sikerült például a szintén óriáskiadóval, a Springer Nature-rel egy olyan konstrukciójú szerződést kötni, amelyben az úgynevezett article processing charge, vagyis APC-díjak (amely díjat egyébként a szerző fizet Gold open access publikáláskor azért, hogy a cikke nyílt hozzáférésű legyen, tehát alapértelmezetten ez sem mindig ingyenes) már részét képezik az adatbázis előfizetési díjának – természetesen az utóbbi évek magyar tudományos kibocsátásához és open access publikálásához igazított számban és mértékben. Magyarán az előfizető intézmények, így a PTE kutatói is meghatározott mértékben ingyen tudnak publikálni majdnem 1900 springeres folyóiratban.
Az Elsevier-rel is ez volt a cél, illetve az, hogy a lejárt korábbi szerződéshez képest, amiben csomagként együtt volt a Science Direct és a Scopus, lehessen a kettőt egymástól függetlenül is előfizetni, de sajnos egyik igény sem ért célt.

Mit gondolsz azokról a hangokról, amelyek szerint az EISZ ezzel a viselkedéssel a magyar tudományosság sírját kezdte el ásni?

Nagyon faramuci az a helyzet, ezt én is látom, hogy azért, hogy hosszabb távon jobb legyen a kutatóinknak és a tudománynak általában – és úgy gondolom, hogy az Open Access-re való átállás ezt eredményezné, hiszen az ingyenesen hozzáférhető cikkek több emberhez jutnának el és gyorsabban, így pedig idézni is többen idéznék a szerzőt és a cikket, ráadásul jelen esetben a Springernél ez még csak pénzbe sem kerül – tehát hogy rövid távon pont azoknak okozunk kényelmetlenséget, akik érdekeit hosszú távon szolgálni igyekszünk. De bízunk benne, hogy ez a befektetés idővel megtérül.

Ettől nyilvánvalóan nem lesz több folyóiratunk, de a magyar helyzet ráadásul korántsem példa nélküli: világszerte – tehát hazánknál erősebb gazdaságú nemzetek is – számos ország és konzorcium lépte már meg ugyanezt, akár az Elsevierrel, akár más kiadóval. A SPARC oldalán nyomon tudjuk követni az eseményeket, itt jelenleg mi vagyunk a legfrissebb hír.

Az adatbázisok kezelését végző osztály munkatársaként, mik az első tapasztalataitok, mi okoz nehézséget az egyetemi oktatóknak, kutatóknak, hallgatóknak?

Az OKTO-ra közvetlen, hivatalos megkeresés ez ügyben eddig nem érkezett; de informális utakon és személyes ismeretségeken keresztül azért kaptunk visszajelzéseket. Nyilvánvalóan tapasztalható egyfajta csalódottság, bosszússág. Érdekes módon inkább a Scopus lekapcsolása az, ami a nagyobb érvágásnak tűnik az egyetemünkön.  Mert bár a Science Direct a világ vezető folyóirat-adatbázisa 2700 elektronikus folyóirattal – legalábbis nekünk ilyen csomagunk volt -, melyek legtöbbje a saját szakterületén kiemelkedő idézettségű, a folyóiratcikkek könnyebben beszerezhetők – akár preprint szerverekről, akár közvetlenül a szerzőktől, vagy más, általunk nyilván nem ajánlott nem hivatalos forrásokból. A Scopusnak viszont, ami egy tudománymetriai elemzésekre is lehetőséget adó hivatkozáskereső adatbázis, nincs ilyen alternatívája – bár a hasonló profilú, de tudományterületileg némiképp más lefedettségű Web of Science előfizetésünket a helyzetre való felkészülésként kibővítettük. A harmadik lekapcsolt adatbázis a SciVal, ami a Scopus adataira épített fejlett, tudománymetriai elemző szolgáltatás, de 2019-re már nem terveztük megrendelni, mivel nem mutatkozott rá kiemelkedő igény az egyetemi felmérések során.

Milyen alternatív adatbázisokhoz érdemes fordulni?

Az EISZ alapos előkészítő munkával összegyűjtötte ezeket, érdemes tanulmányozni az oldalukat. Külföldről történő könyvtárközi kölcsönzéssel tudjuk még támogatni a cikkekhez való hozzájutást, amit az OSZK-n keresztül intéznek a kollégák. A belföldi értelemszerűen nem jöhet szóba, mivel nincs olyan intézmény az országban, amelyik más cipőben járna, mint a PTE. A Science Direct orvostudományi tartalmának nagy része benne van a ClinicalKey adatbázisban is, ami tavalyhoz hasonlóan idén is elérhető a kutatók, oktatók számára. Nem feltétlenül alternatíva, de új adatbázisként jelenik meg a Karger e-journals collection-je, vagyis az összes elektronikus folyóiratukat előfizetjük egy nagy csomagban, ami szintén hasznos lehet az orvostudományi területen kutatóknak. Továbbá elérhető már a Cochrane Library is, ami az evidence-based medicine témakör elismert adatbázisa.

Milyen utakon lehet az egyetemen elérhető adatbázisokról naprakész információhoz jutni?

Az EISZ-en keresztül előfizetett, és az egyéni PTE-s előfizetésű adatbázisok listája folyamatosan és naprakészen elérhető a könyvtári adatbázis portálról, de számtalan ingyenes, de hasznos adatbázist is kigyűjtöttünk. Az idei évre főleg magyar szolgáltatók e-könyves adatbázisaival bővültünk, így már mintegy 4000 szak- és tankönyv érhető el elektronikusan. Január végén adatbázis hírlevelünkön, az Iris-en keresztül minden feliratkozott olvasót tájékoztattunk az idei lehetőségekről. (Aki még nem tette, itt tud rá feliratkozni). Az elmúlt időszak adatbázis híreit pedig az archívumban lehet megnézni.

A jövőre nézve mire számítasz?

Azt gondolom, hogy ez jelenleg csak egy pillanatnyi állapot, amiből kiindulva remélhetőleg lehet majd folytatni a tárgyalásokat. A kutatóknak és oktatóknak a tartalmakra van szükségük, az Elsevier-nek pedig az előfizetésért kapott összegre. Mindenkinek érdeke lenne egy elfogadható és kölcsönösen előnyös megegyezés, ebben bízunk, és várjuk mi is a fejleményeket. Addig is pedig ösztönözzük a szerzőinket, hogy publikáljanak a Springernél – ott számukra ingyen, hiszen az Elsevier-nél ez volt az az egyik fő pont, ami miatt nem sikerült megegyezni.

Hozzászólás

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

hu_HUMagyar
en_GBEnglish (UK) hu_HUMagyar