A kutatások középpontjában: könyvtár, könyv, olvasás

A könyvtárak szerepével, a könyv és az olvasás funkcióival foglalkozó legújabb kutatások közül válogattunk francia sajtószemlénkben.

A könyvtár erősíti a társadalmi kötelékeket

Egy területfejlesztéssel foglalkozó amerikai tanulmány felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos nagyvárosi létesítmények természetes módon segítik a közösségi hálózat erősödését. A közparkok, könyvtárak, könyvesboltok és színházak, sőt éttermek közelében lakók elégedettebbek a környezetükkel, jobban megbíznak egymásban és kevésbé érzik magukat egyedül. S fordítva: akik távolabb élnek vagy korlátozottabban érik el ezeket a lehetőségeket, magányosabbnak és elszigeteltebbnek mondják magukat. Azokon a külvárosi részeken, ahol a fenti infrastruktúrákból több is előfordul, kétszer annyit beszélgetnek egymással a szomszédok. A jobb ellátottságú helyeken élő amerikaiak 45%-a kiválónak értékelte lakóhelyét, de ez az arány 26%-ra esett vissza, amikor a kedvezőtlenebb adottságú városrészek lakosait kérdezték. A tanulmány társszerzője, Éric Klinenberg, a New York Egyetem szociológusa kiemelte, hogy a „szociális infrastruktúrák” létfontosságúak. Ismeretlenekhez nem szívesen kapcsolódunk, ezek a helyek pedig katalizátorként működnek, mivel rendszeres interakciókat tesznek lehetővé. Úgy fogalmazott, hogy „ha a társadalmi infrastruktúra stabil, az elősegíti a kölcsönös kapcsolódást, támogatást, segítségnyújtást és a barátok, szomszédok közti együttműködést. Ha sérült, az minden közösségi tevékenységre rányomja bélyegét, a családokat és egyéneket pedig magukra hagyja – boldoguljanak csak egyedül!”

A könyveknek kisugárzásuk van

A Social Science Research egyik szerzője, Joanna Sikora öt évet szánt az intellektus fejlesztésének tanulmányozására és kutatása végén meglepő állítást fogalmazott meg: nem szükséges hozzá könyveket olvasni, elegendő magunkat könyvekkel körülvenni. A könyvek kisugárzással bírnak! Azoknak a gyerekeknek, akik könyvek között nőnek fel, még úgy is előnyük származik ebből, ha azokat el sem olvassák, vagy legalábbis nem mindegyiket. Sikora 2011-2015 között gyűjtötte az adatokat, melyek mind egy irányba mutatnak: a “könyves” környezetből érkező gyerekeknek jobbak az olvasási, számolási és matematikai probléma megoldási képességeik, mint azoknak, akik környezetében kevesebb könyv található. A jelenség úgy is kimutatható volt, hogy felnőttkori végzettségükre, foglalkozásukra, egyéb tevékenységeikre nézve nem volt köztük számottevő különbség. Joanna Sikora az Ausztrál Nemzeti Egyetem oktatásszociológusa. Az ausztrál kutatócsapat felmérésében 160 ezer felnőtt vett részt, és számos más kérdés mellett arra is válaszolniuk kellett, kamaszkorukban hány könyvük volt otthon. Összességében tehát elegendő olyan helyen felnőni, ahol a szülők kifejezetten könyvbarátok, de legalábbis sok könyv van a polcokon. A könyvek a gyerekek személyiségének integráns részét képezik, és egy életre pozitív hatást gyakorolnak kognitív képességeikre. Sőt, az iskolában gyengén teljesítő, ám könyvek közelében felnövő  kamaszok ugyanolyan jól boldogulnak az életben, mint „könyvmentes” háztartásból érkező, egyetemi végzettségű társaik. A tanulmány szerzői Bourdieu francia szociológus megállapításait is felhasználták, de úgy tartják, hogy a kulturális tőke megszerzésének kisebb szerepe van az egyetemi siker tekintetében, és nagyobb szerephez jut a kognitív képességek fejlettsége, melyhez a könyv és más kulturális objektumok közelsége járul hozzá.

A hangos olvasás hat a szókincsre és az iskolai írás-olvasás készségekre

A Journal of Developmental and Behavioral Pediatrics tudományos folyóiratban publikált kutatás szerint a napi hangos olvasás 1,4 millió szót tanít meg a gyerekekkel. S bár az időhiány, a rengeteg másfajta szabadidős tevékenység és a gyerekek érdektelensége is gyakran hozzájárul a felolvasás elmaradásához, ez a közös időtöltés nemcsak erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, de az írni-olvasni tudásra is jótékonyan hat. Az Egyesült Államokban 5 éves kortól már jelentős szókincskülönbségek vannak a különböző társadalmi osztályokból jövő gyerekek között. Jessica Logan és kollégái az Ohio State University-n a hangos olvasást 60 gyermekirodalmi művön keresztül vizsgálták. A választott művekben megszámolták a szavakat és megkapták a kisgyerekeknek szánt könyvek átlagos szószámát: a 0-2 éveseknek szóló könyveknél ez 140 szóra, a 3-5 évesek esetében 228 szóra jött ki. Az adatok segítségével megnézték, hány szó az, amit a hangos olvasás segítségével a gyerekeknek óvodába lépéskor már hallaniuk kellett. Jessica Logan szerint napi egy olvasmány esetében az ötévesek 290 ezerrel több szót ismertek fel társaiknál, ha pedig ezt napi öt történetre emeljük, a szám 1,4 millióra nő, amit a szerző a szókincs tekintetében „egymilliós szószakadéknak” nevezett el. A különbség „megdöbbentő”. Hangsúlyozta azt is, hogy azok a gyerekek, akik több szóval találkoznak, felkészültebbek az iskolai nyomtatott szövegekre, olvasási képességeik pedig könnyebben és gyorsabban fejlődnek. Logan korábbi kutatásai szerint a gyerekek 25%-ának nem olvasnak, további 25%-nak pedig csak hetente 1-2 alkalommal.

Források:

La bibliothèque, espace rassurant, créateur de lien social
Fini la lecture : l’exposition au “rayonnement” des livres suffit aux enfants
Lire à son enfant lui fait apprendre des centaines de milliers de mots

Hozzászólás

Proudly powered by WordPress | Theme: Baskerville 2 by Anders Noren.

Up ↑

hu_HUMagyar
en_GBEnglish (UK) hu_HUMagyar